Kimondatlanul (MDZS, Wangxian ff) (BEFEJEZETT)

⁐Kilenc⁐

Az első munkanap kezdete jobban alakult, mint azt Wei Ying várta. Shen Qingqiu egyáltalán nem pedofil hajlamú, és ez már önmagában megért egy misét. Miután minden unalmas, szükséges jogi papíron túlestek, gyorsan elmondta Wei Yingnek a feladatát a játékboltban, mint eladó. A Qing Jing játékbolt csupán egy közepesen nagy helyiségből állt, legalábbis a vásárlók számára. Shen Qingqiu tökéletesen kihasználta a lehetőségeit. Soroknak nem volt hely, senki nem férne el úgy, így a falakat vette igénybe, amiken rengeteg plüss, akciófigura, labdák, babák, és minden amit régebben és ma gyártottak és gyártanak. Mindamellett, hogy az üzlet jó helyen helyezkedik el, a közelben általános iskola, gimnázium és a közlekedés is forgalmas, Shen Qingqiu felmérést végzett a konkurenciáról, és merészen kijelenthette, mindegyik játékbolt az újra törekszik. Nem olyan rég nyitotta meg az üzletet, mégis már sok szülő lépett be azzal a kérdéssel, hogy amit a weboldalon láttak, az igaz-e. Shen Qingqiu nem csak arra hajtott, hogy minél újabbak legyenek a játékok, hanem gondolt arra, hogy régen, és ehhez nem kellett több évtizedeket visszamennie, a játékok mennyivel jobbak voltak. A mostanra felnőtté, szülő vált emberek is szívesebben adták gyermekük kezébe szórakozásképp, mint azt a sok unalmas műanyagot, amit a nagyobb boltokban láttak. A gyerekek szemének is tetszett a látvány. Nem volt könnyű dolga Shen Qingqiunak a beszerzést illetően, de ez adott neki egyfajta biztosítást, hogy a vásárlók visszatérnek, és amit a polcra rak, azok biztos elfogynak. Így sem tudott mindent beszerezni amit szeretett, van amit sehonnan nem tud beszerezni, azokért fájlalta is szívét. 

A polcokon kívül, az üzlet közepén is volt hely, így oda négyzet alakú szekrényt tett, ügyesen megválogatva, miket rak oda. Kellemes hangulatot kölcsönöztek a színek. A középbarna parketta kiválóan mutatott a bambusz zöld falakkal. A sarokban lévő eladópult kaméleonként olvadt bele környezetébe, annak a színe is pont ugyanolyan barna, mint a parketta. 

Wei Ying tisztán emlékezett rá, hogy Shen Qingqiu, még mielőtt előző nap elszaladt, azt mondta, hogy nyitás pontban tízkor, zárás este hétkor. Arra is jól emlékezett, hogy új főnöke azt mondta, van még egy ember, Xie Lian. Wei Ying sosem jeleskedett matematikából, de háromig ő is el tud számolni. Ehhez képest csupán kettőig lehetett, mert csak ő és Shen Qingqiu voltak az üzletben. 

Shen Qingqiu, mivel ő nem tud szájról olvasni, se jelelni, mondta, hogy Wei Ying használja a telefonját, ha mondani szeretne valamit és azt nem tudja elmutogatni, vagy ha Shen Qingqiu túl hülye hozzá, hogy megértse. Wei Ying vörös pólóban és fekete nadrágban volt, míg Shen Qingqiu világoszöld ingben és szürke nadrágban, és már sokkal jobban nézett ki az előző naphoz képest. Szemmel látható volt, hogy ki a főnök. 

Wei Ying bepötyögte telefonjába mondandóját, aztán Shen Qingqiu felé fordította. 

- Majd jönni fog - mondta Shen Qingqiu. - Mikor Xie Lianról van szó - sóhajtotta együttérzően -, sajnos az sem lehetetlen, hogy a villamos kereke kilyukadjon út közben. 

Wei Ying nem rejtette el meglepett arcát. Bizony ahhoz, hogy ilyen hasonlattal jöjjön Shen Qingqiu, ennek a bizonyos Xie Liannek valóban szerencsétlennek kell lennie. 

Tíz perccel később befutott Xie Lian, szelíd mosollyal az arcán. Shen Qingqiu már meg sem lepődött, hogy barna nadrágja és fehér pólója, és úgy az egész feje tiszta víz, így csak integetett neki. Ellenben Wei Ying realizálta, miközben illendően meghajolt az idősebb felé, hogy Shen Qingqiu nem túlzott. 

- Lángoló ház helyett a tűzoltók téged találtak el, esetleg beleestél a tóba? - találgatott Shen Qingqiu. 

 Xie Lian bocsánatkérőn nézett a késésért. 

- Egyik sem - szólalt meg Xie Lian. - Egy néni ablakpucolás közben véletlenül ledöntötte a vödröt és rám esett a víz - mesélte, minden szót természetes mosollyal, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy ilyen történik. 

Még mielőtt hátul eltűnt, megállt a pultnál, Wei Yinggel szemben. 

- Szia - köszöntötte. - Xie Lian vagyok. 

Wei Ying viszonozta a mosolyt. 

- Örvendek! Én Wei Ying - tátogta.

A bemutatkozás után Xie Lian eltűnt hátul, és mikor visszatért, fehérebben ragyogott a mennyországnál. Váltóruhája egy fehér póló, fehér gatya, és a váltócipője is hófehér. Porcelánfehér bőre mellett tényleg ragyogott minden egyszerűségben. 

Zárásra Wei Ying teljesen le lett fárasztva, tartalék nélkül. Évek alatt nagyjából a nagy semmit szokta meg az antikváriumban. Ellenben a Qing Jingben, nem unatkozott a semmittevésben, hanem pihent, amikor végre volt rá idő, de azalatt se sokat, ugyanis próbálta megjegyezni a játékokat. Csak mert máshogy kommunikál, nem jelenti azt, hogy ne találná meg a közös hangot és ne ajánlhatna, ha a vevő kéri. 

Ahogy hazaesett, percekkel utána Wei Ying telefonja megrezzent. Wei Ying háttal az ágyára dőlt, utána megnézte új üzenetét. 

"Megfelelően sikerült az első nap? 
-Lan Zhan"

Wei Ying ajkai felfelé görbültek. Rögtön írta válaszát, és már azelőtt türelmetlenül várta Lan Zhanét, hogy elküldte. 

"Lan Zhan! Jelentem, teljes siker! A főnököm nem molesztátor, és a másik kolléga, Xie Lian (is) nagyon kedves. Tud jelelni és szájról olvasni. Élvezet vele a munka, kellemes társaság :D"

Nem telt egy perc, máris jött a válasz. 

"Örömmel olvasom."

Wei Ying elszontyolodott. 

Csak ennyi? - gondolta. 

"Lan Zhan, közölnék veled valamit."  - írta Wei Ying. 

Miután percekkel később sem kapott választ, feltételezte, Lan Zhan várta Wei Ying mondandóját. Elégedetlen volt a reakció teljes hiányától, ezért elképzelte Lan Zhan érdeklődő hümmögését. 

"ÉHES VAGYOK!!! 
Mit nekem a következő hónap. Lan Zhan, most azonnal meg akarlak hívni!"

***

Lan Zhan a nappaliban ült a kanapén. Megnézte, mennyi az idő. Háromnegyed nyolc múlt néhány perce. Nem lehetetlen, hogy kilencig megjárják, Wei Ying nem lakik messze. 

- Mn. Ahogy Wei Ying szeretné - mormolta a telefonra nézve.