Kimondatlanul (MDZS, Wangxian ff) (BEFEJEZETT)

⁐Huszonöt⁐

Wei Ying felébredte után, először az tudatosult benne, hogy olyan sokat nem aludhatott. Kint még mindig verőfényes napsütés égett. Biztos nem este hatot ütött az óra. Még mielőtt szemei Lan Zhant keresték volna, két szempár találta meg őt, és támadták le. 

- A-Ying! - mosolygott rá Jiang Yanli, az ágy szélére leülve. 

- Na végre - morogta Jiang Cheng, mint aki mérges, de ki lehetett hallani az aggodalmat. 

Wei Ying sokkal jobban érezte magát, talán már nem is volt láza, talán hőemelkedés sem, mégis valaminek történnie kellett, hogy hallucinál. 

- Nem képzelődsz - mondta gúnyosan Jiang Cheng. - Tényleg itt vagyunk, annak ellenére, hogy nem szóltá-

- A-Cheng! - szólt rá Jiang Yanli. 

- Hmp! - rántotta oldalra fejét Jiang Cheng. 

Wei Ying feltornázta magát ülésbe, aztán összecsapta kezeit és mindkettejük felé enyhén bocsánatkérőn meghajolt. Arca viszonozta Jiang Yanlitól kapott meleg mosolyt, amit shidijére is világított, annak ellenére, hogy homlokráncolást kapott vissza. 

Körülnézett és fülelt, de biztos volt benne, hogy negyedik személy nem tartózkodik a lakásban. 

- Már elment - erősítette meg Wei Ying gyanúját Jiang Cheng. Karjait összefont mellkasa előtt. Hangjában a megnyugvás és az elégedettség ütött gyönge, de annál élesebb visszhangot. - Nem volt szükség a jelenlétére - tette hozzá. 

Wei Ying, ha beszélne, biztos figyelmeztetően hümmögött volna. 

- Kiről beszéltek? - kérdezte Jiang Yanli. - A-Ying, új barátot szereztél? - nézett rá, boldogságban úszva, hogy talán valaki közel került szeretett kisöccséhez. 

- Lan Fang - forgatta szemeit Jiang Cheng. 

Wei Ying megkocogtatta Jiang Yanli kézfejét. 

- Lan Zhan - javította ki Wei Ying. 

- Tök mindegy. Lan és kész - zárta rövidre maga részéről Jiang Cheng. 

Wei Ying sejtette, hogy shidije - többek között - azért ennyire ellenséges Lan Zhannal, mert azt hiszi, helyette őt értesítette a betegségéről, és esetleg meg is kérte, hogy jöjjön át. Végső soron, tényleg értesítette, hogy nincs jól, de csak enyhén, amennyire általánosan az ember küld egy "ok"-ot, és ezzel téma lezárva. Ehelyett, Lan Zhan magától jött át, magától főzött levest, és megint csak saját döntése volt, hogy nem szándékozik egyedül hagyni Wei Yinget. 

***

Este hét előtt Jiang Cheng és Jiang Yanli hazamentek otthonaikba. Wei Ying végtelenül hálás volt a törődésükért, ugyanakkor nem mutatott zavarban is volt ezért a sok törődésért, hogy ételt csináltak - Jiang Yanli csinált -, és vele maradtak, mintha attól tartanának, hogy bármelyik pillanatban elájulhat vagy akkor tüsszent, hogy leesik a plafon. Sajnos, a lótusz sertésborda levest Wei Ying nem élvezhette. A lének a melegét érezte, de bármilyen ízt vagy illatot nem. Ennek ellenére, mert megígérte, hogy enni fog belőle az íz- és szaglás hiánya mellett is, melegített magának egy tányérral és eszegette is. Egy probléma volt: halálra unta magát! 

***

Lan Zhan egyedül fogyasztotta el vacsoráját, rizst és füstölt tofut. Időnként előre fel-fel pillantott, a szemben lévő üres helyre, ahol Wei Ying szokott ülni. Amióta egyedül él, megszokta, hogy egyedül eszik. Amióta Wei Yinggel kialakult közöttük a mindennapi közös étkezés, Lan Zhan kevés olyan idegen dolgot tudott mondani, mint azt, hogy egyedül fogyassza vacsoráját, a létező legnagyobb csendben, amit csak a pálcika halk zaja tör meg a végén, mikor befejezte az evést és a tányér szélére rakja. 

Vacsora után, miután átöltözött éjszakai viseletbe, az ágyában ülve, ölében egy könyvvel, ráírt Wei Yingre. 

***

Wei Ying nyuszis mamuszát használta párnának, és ha nem ragaszkodna eredeti használatához, talán továbbra is párnaként funkcionálna. Lan Zhan üzenete derült égből hullócsillag volt.

"Hogy vagy? Jobban érzed magad?"

A válasz egyértelmű volt: 

"Persze... HOGY NEM! Lan Zhan, nagyon nem vagyok jól!!! ToT"

Lan Zhannak sem kellett több, hogy másodperceken belül reagáljon. 

"Nem ment lejjebb a láz?"

"De, az igen. De mégis, hogy érezhetném jól magam, mikor nem tudtam veled enni??? Tudod milyen unalmas volt? NAGYON!"

Lan Zhan arcán halvány, nagyítóval is alig látható mosoly jelent meg, egy kedves hümmögés kíséretében. 

- Wei Ying nélkül is - mormolta Lan Zhan.