Kimondatlanul (MDZS, Wangxian ff) (BEFEJEZETT)

⁐Negyvenhét⁐

Egyik napról a másikra a dolgok véget nem ismerő szomorúságba fordultak - Wei Ying számára. 

- Lan Zhan, nem élem túl nélküled két napig! Meghalok! - siránkozott Wei Ying. 

Wei Ying és Lan Zhan nappaliban voltak. Reggel volt, az évszaknak megfelelő kinti sötétséggel. Lan Zhan bőröndjébe pakolt, a legnagyobb renddel, amit egy könyvtár is megirigyelne. Lan Zhan utolsó simítást tett, aztán becipzározta sötétkék bőröndjét. 

- Wei Ying túléli - fordult felé Lan Zhan, hangjában apró rejtett szórakozással. 

- Wei Ying nem éli túl! - ellenkezett Wei Ying. - Egyedül hagysz! 

- Mm - ingatta tiltakozóan fejét. - Wu és Xian itt lesznek. 

- De velük nem alhatok egy ágyban - érvelte határozottan. 

- De - mondta Lan Zhan. 

- Oké, tényleg alhatok velük egy ágyban - ismerte el Wei Ying. - De... de, de... de Wu és Xian nem olyan legédesebb bolyhos nyuszik, mint te! 

- De, azok - felelte Lan Zhan. 

- Lan Zhan, mondd csak, te szándékosan kötekedsz velem? Lázadó korszakba léptél? - kérdezte ingerülte, és meg sem várva válaszát, rögtön folytatta. - Igen, biztosan lázadó korszakba léptél! - döntötte el Wei Ying. 

- Nem - utasította vissza Lan Zhan. 

- Látod, megint kezded! - legyintett lemondóan egyet a levegőbe. - Kitől tanultad ezt? - csóválta a fejét. 

Lan Zhan sokatmondóan nézett, hogy kitől lett volna rá lehetősége, de inkább jól megszokott csöndjében maradt. 

- Két nap... - nyögte Wei Ying. Szemei előtt látta sarokban vergődő, éhező, bűzlő, nagyon éhező haldokló testét, ami csak arra vágyik, hogy Lan Zhan fehér zászlóval a kezében toppanjon be, hogy együtt fürödhessenek, Lan Zhan főzzön aztán megetesse, aztán nagyot szexeljenek itt meg ott. Nem feltétlen evvel a sorrenddel, az is jó neki, ha fürdés közben szexelnek, aztán esznek, és utána szexelnek. De Lan Zhan nélkül csak haldoklást lehet! 

- Hozok ajándékot - mondta Lan Zhan. 

Wei Ying pillanatokig gondolkodóan nézett, hümmögött is, aztán felcsillanó szemmel, leplezetlen izgatottsággal kérdezte: 

- Mit? 

- Meglepetés - mormolta Lan Zhan. 

- Eee - szontyolodott el újra Wei Ying. - Lan Zhan, kegyetlen. - szipogta, képzeletbeli könnyeit törölgetve.

***

Munkából hazaérve, Wei Ying köszöntötte Wu-t és Xiant, és kifacsart narancsként nézett ki, hogy gazdájukat nem tudja. Reggeli nyafogása ellenére, Wei Ying nem volt ellenére, hogy Lan Zhan elmenjen, kicsit kimozduljon, viszont az tagadhatatlan, hogy nagyon hiányolta csendes jelenlétét. 

Lan Zhan sem számított rá, hogy hirtelen elutazik. Hónapokkal ezelőtt, az iskolában az egyik osztály benevezett egy versenyre, aminek a díja, hogy egy osztály két tanárral elmehetnek fene tudj hova, Wei Ying nem jegyezte meg. Megvoltak a kísérő tanárok, de egyikük hirtelen megbetegedett, ezért Lan Zhant kérték fel, hogy legyen ő a másik. A kérdés végigfutott már tanáriban, de nagy részük nem ér, vagy kijelentették, hogy nem szeretnének menni. Egy valaki mondta, hogyha Lan Zhant, mint utolsó reménysugár elutasítja, akkor vállalja, de mivel ő sem szívesen, a diákok pedig izgatottan várták a kirándulást, feltétlen szükségeltetett még valaki.

Akárhogy is, két nap az két nap. Túlélhető, de nem szívesen túlélhető. Messze volt még a péntek délelőtt, még messzebb Wei Ying munkaidejének vége, hogy láthassa és megölelhesse Lan Zhant. 

Addig nem tervezett tényleges letargiában vergődni. Volt mit csinálni, elég hobbit tudott magáénak, hogy ne unatkozzon, és ott voltak Wu és Xian is. Jiang Chenget is ideje volt felhívni, hogy hol tart a Lan Xichennel való együttélése. Avagy mennyire készült ki. Lan Zhan elmondta, hogy testvére mindenre megtanítja majd Jiang Chenget, vagyis nem lesz olyan aranyélete, mint náluk volt, hogy lényegében csak a reggeliben kellett segédkeznie. 

Igazán de igazán nem hitte, hogy azt hallja fogadott testvérétől, hogy talált munkát, és a házimunkára irányuló kérdésekre olyat hall, miszerint Jiang Cheng saját két kezével ragadott wc kefét a wc kagyló tisztításához. Talán jobban meglepte a munkánál. Ámbár az is érdekes képzelet, hogy megpróbálja látni shidijét drogériában dolgozni. Lehetetlen volt nem nevetni, amikor mesélte, férfiak kérdezték tőle, merre találják a betéteket. Felolvasták a barátnőjük által írt pontos márkát, méretet, de Jiang Cheng először úgy nézett, mint akinek idegen nyelven beszélnek. A vicces része az, hogy egy nap alatt megjegyezte az összes betétet, és nagy merészen fogadni mert volna rá, hogy talán shijiéjüknél is hamarabb találná meg amit keres azokon a bizonyos napokon. Természetesen jó testvérként átérezte  shidije fájdalmát, csak utána kezdett el megálljt nem ismerve nevetni a végtelenbe. 

***

Azt hitte, a reggel lesz a legnehezebb, hogy nincs reggeli csók, nincs reggeli orál, nincs reggeli szex. Aztán jött az éjszaka, és rájött, hogy bizony annyira megszokta Lan Zhant emberi párnaként, a szantálfa illatát, hogy ezek nélkül - főleg az első hiányától - nem talált álmot! Éjjel kettőkor döntött úgy, hogy előszedi Lan Zhan egyik éjjeli pólóját, ráhúzza Lan Zhan párnájára, és azt használta pótlékként. Félig bevált. A szantálfa illat stimmelt, de Lan Zhan nem puha. Lan Zhan hasán némi túlzással több kocka található, mint amennyit Wei Ying a matek füzetében látott a középiskolában. Igaz, nem nyitotta ki gyakran, így nem nehéz többet látnia, de akkor is van rajta bőséggel ahhoz, hogy egy puha párna sértés legyen Lan Zhanra nézve. 

Sóhajtva gurult ki az ágyból és ment oda a szekrényhez, levenni a fotóalbumot, hogy kivegyen belőle egy képet Lan Zhanról. Odament saját kis ördögi részéhez a szobában, elővette a celluxot és az ollót. A képet a párna felső részére tette, a póló kivágása fölé. Celluxszal alul és felül is áttekerte a párnát, hogy rögzítse a képet. Így sem volt teljesen az igazi, még hiányzott valami. Kellettek kocka-pótlók. Töprengett, mi lenne megközelítően a legjobb. Aztán bevillant! Kisietett a konyhába, turkált egy kicsit, míg megtalálta az üres jégkockatartókat. Kettő elég volt egy mellkasra. Visszament a szobába, felhúzta Lan Zhan pólóját, a jégkockatartókat odacelluxozta, aztán lehúzta a pólót. Az ollót és celluxot lustán rakta az éjjeli szekrényre, nem volt kedve szaladgálni velük. Szépen elhelyezte a párnát Lan Zhan oldalán, be is takargatta, aztán lekapcsolta a villanyt és ő maga is elhelyezkedett kényelmesen. 

- Jó éjt, Párna Zhan - mosolyogta Wei Ying.