Kimondatlanul (MDZS, Wangxian ff) (BEFEJEZETT)

⁐Ötvenkilenc⁐

Csókban összeforrva zuhantak ziláltan a kanapéra. Testük melege izzássá mosódott, miközben a gyöngéd, de erőteljes cirógatások és érintések hidegfuvallatként süvítettek végig a remegő testen. 

Elhúzódott a csókot viszonzó ajkaktól. - Biztos vagy benne? - kérdezte rekedtesen Lan Xichen. 

Jiang Cheng alig volt magánál, pedig teljesen józan volt. Lan Xichen a részegen sikerült első alkalmukat követő beszélgetésnél egyértelműen megértette, Jiang Cheng számára hiba volt, ámbár kellemes. Parányi ereje maradt, hogy visszafogja magát, mielőtt teljesen magává akarja tenni a férfit, így muszáj volt megkérdeznie józanul Jiang Chenget, mi legyen. 

Jiang Cheng nyöszörgött egy sort. Arcán összevont szemöldöke csak megszokás ereje volt, erőt sem tartalmazott. 

- Teljesen - felelte, és már fölösleges ereje nem volt arra, hogy meglepődjön saját hangja könyörgésén. 

Lan Xichen másodpercekig pocsékolta az időt habozásával, amiből Jiang Chengnek elege lett. 

- Vetkőzöl és beteszed magadtól, vagy vetkőztesselek és rád üljek? - mormolta félig felvont szemöldökkel, őszinte kíváncsisággal. 

Lan Xichen hezitálása eltűnt. Halkan felnevetett, aztán visszatért Jiang Cheng testének birtoklásához. 

***

- Lehet szó ötödik randevúról? - kérdezte pihegve, háton fekve Lan Xichen. 

- Csak ha úgy végződik, mint a negyedik - motyogta csukott szemekkel Jiang Cheng, arccal Lan Xichen mellkasába, erőtlenül terülve a testén. 

Lan Xichen fejében ötlet villant. 

- Holnap étterem, másnap közös főzés, azt követő nap íjászat, utána lévő nap pedig bármi más? - vetette fel Lan Xichen. 

- Hogy lenne már a közös főzés randevú? - emelte fel fejét, Lan Xichenre nézve. - Mindennap együtt főzünk, legalább egyszer, van hogy kétszer vagy háromszor. Egyébként is - folytatta csendes zavarban -, csak ezért betáblázni a hetet...

- Enélkül is mindennap elvinnélek randevúra - mosolygott Lan Xichen. - De sajnos... akit elvinnék, nehezen kapható - mondta síri komolysággal, csalódott félmosollyal. 

Jiang Cheng Lan Xichen mellkasára koppintotta homlokát, aztán kezét Lan Xichen szájához szorította.

- Fogd be - könyörgött Jiang Cheng. - Csak fogd be!!!

***

- Lan Zhan! - súgta oda Wei Ying, és minden oldalról körülnézett a boltban. - Olyan érzésem van, hogy a nagybátyád meg akar engem ölni. - Megint körbenézett, mintha bármelyik sarokból előugorhat és a fején töri az egyik teáskészletét. 

- Ez nem történik meg - mondta nyugtatóan Lan Zhan, elszakítva tekintetét a bevásárlólistáról. 

- De akkor... ha ez nem történik meg, mint azt előbb olyan szépen mondtad - suttogta -, miért akar veled teázni, otthon, a mi otthonunkban - pontosított -, akkor, amikor én is otthon leszek? Nem tartod ezt gyanúsnak? Mert én igen! 

- Wei Ying - mondta Lan Zhan, és megállt az instant levesek mellett, férjével együtt, aki szorosan mellette haladt -, miért suttogsz? 

Wei Ying mindkét oldalra vetett egy gyors pillantást. 

- A falnak is füle van - felelte suttogásnál is halkabban, szinte tátogva.

- Bácsi azt mondta, reméli, hogy amíg teázunk a konyhában, te bárhol máshol leszel. 

- De a lakáson belül! - ragaszkodott Wei Ying. - Lan Zhan, Lan Zhan - ingatta fejét -, Lan Qiren nem bír engem, eddig egy épületben se akart megmaradni velem!

- Mn - ismerte el Lan Zhan. 

- Na látod! Nincs más magyarázat. Meg akar ölni.

Lan Zhan levett egy marhahús ízű instant levest. Nem szereti, hogy Wei Ying ilyeneket eszik, de mivel szereti, ezért az, hogy néha-néha elfogyaszt egyet, nincs ellenére. 

- Kérsz levest? - fordult Wei Ying felé. 

- Éppen az esetleges halálomról beszélek, és te azt kérdezed, kérek-e levest? Hát mikor vált az én jóságos férjem ilyen érzéketlenné?! - Drámaian szipogott néhányat, miközben nemlétező könnyeit törölgette mutatóujjával. - Kettőt. 

- Hm - bólintott Lan Zhan, és még egyet levett a polcról.