Kimondatlanul (MDZS, Wangxian ff) (BEFEJEZETT)

⁐Harmincnyolc⁐

Nyugalmas sötétség honolt, halványan fények táncát engedve suhanni a falakon. Nem jött még el egyikük ébredési ideje, de az, hogy nyugodtan aludtak, nem mondhatták el mindketten. 

Lan Zhan mellkasán, mint mindig, Wei Ying telepedett. Lan Zhan fülét halkan ütötte meg Wei Ying nyöszörgése, és kicsit mocorogni is kezdett. Lan Zhan szíve gyorsabban kezdett verni, hogy így látta Wei Yinget. Nem mozdult alóla, és nem is próbálta felébreszteni. Jobb kezével a sötét szénakazal felé nyúlt, és gyöngéd, szinte észrevehetetlen cirógatással és simogatásokkal haladt fejétől a gerinciéig, míg látszólag megnyugodott és elhagyták a fejében kísértő rémképek. 

***

Shen Qingqiu morgolódott a telefonját bámulva. Nem ismeretlen, hogy a férfi a játékbolttal kapcsolatban az ismerősök miatt összeesküvési elméleteket mormolt vagy szinte árasztja magából a haragos energiát, hogy ő vihessen el valamit minél olcsóbban, és az sem ritkaság, hogy a Repülőgép nevezetű írónak a történeteit olvassa, amiket nem akar kiadni, csak írni. Utálja Repülőgépet. A történetei klisések, a szereplői klisések és szarok. Egyetlen, ami szerinte dicséretet érdemel, az az, hogy nem látott még olyat, hogy ennyiféleképpen képes valaki leírni a női melleket, szárazon és verejtékben úszva egyaránt. Gagyi szövegként mondhatta el, hogy Repülőgép mellbedobással nyerte a versenyt a többi íróval szemben. 

Xie Lian a vásárlókkal foglalkozott, míg Wei Ying a bolt elől lapátolta el a havat és sózta fel az utat. Pont szembe jött a kifelé tartó vásárlókkal, így kinyitotta nekik az ajtót. Vacogva lépett be. 

- Hideg van - tátogta vacogva Xie Liannek. 

- Készítek forró csokoládét - mondta Xie Lian, és néhány lépés múlva eltűnt hátul. 

- Wei Ying - mordult fel Shen Qingqiu. 

Wei Ying levette kabátját és megfogta kezeiben, míg Shen Qingqiu nem ért a végére.

- Ha egy férfi azt mondja neked mézzel a kezében, hogy bízz benne - mondta Shen Qingqiu, őszintén abban a hitben, hogy bölcsességet mond -, ne tedd. Semmiképpen ne tedd! Főleg, ha azt is hozzáteszi, hogy csak egyszer. Semmiképpen ne bízz meg benne! 

Wei Ying feszült mosollyal bólogatott. Úgy érezte, ez ismét olyasmi, aminek semmi köze az üzlethez, és jobban jár, ha semmit nem tud a mögöttes dolgokról. 

- Shen-shidi - jelent meg Xie Lian, két bögrével a kezében. Az egyik lerakta Shen Qingqiu elé, a másikat odavitte és átadta Wei Yingnek. - Ne háborgasd Wei Yinget.

Wei Ying enyhén, köszönettel meghajolt. Még mielőtt beleivott, hátra ment, hogy felakassza a kabátját. 

- Tényeket közlök! - emelte ellenkezve mutatóujját Shen Qingqiu. 

***

Wei Ying késő délután búcsúzott el Xie Liantól és Shen Qingqiutól. Egy hónappal korábban, előre elkérte magát. 

Út közben bement egy virágboltba, ahonnan egy kis csokor fréziával távozott. Életével is védte a széltől a csokrot, míg húsz perc múlva oda nem ért a teázó elé. Jiang Yanli világoslilába burkolva várakozott. Kipirult mosolygós arca a hidegben napsütésként érte Wei Ying szívét. Wei Ying szavak nélkül, nagy mosollyal nyújtotta át a nőnek a visszafogott csokrot. A virágvásárlás sosem olcsó, de télen ez még inkább igaz. Hegyeket mozgatna meg Jiang Yanliért, ha szükséges, de ennél szebb csokrot nem tudott venni neki, ha nem akar eltartott lenni. 

Mintha Jiang Yanli belelátna Wei Ying fejébe. Wei Ying arcára emelte szabad kezét, és meleg mosollyal azt mondta: 

- Gyönyörű csokor, A-Ying.