Kimondatlanul (MDZS, Wangxian ff) (BEFEJEZETT)

⁐Tizenkettő⁐

Ahogy Wei Ying próbálta feldolgozni magában Lan Zhan háziállatainak neveit, olybá tűnt, kívül is látszott rajta, mert Lan Zhan azt kérdezte: 

- Wei Ying szerint nem megfelelő nevek? 

- Ööö... - Wei Ying nem tudta, hogyan kéne szépen kifejeznie, hogy Kanapé és Nyuszi méltósága abban a pillanatban semmivé lett, hogy megkapták a Kanapé és Nyuszi neveket. - Talán? - tátogta, aztán kissé erőltetetten mosolygott Lan Zhanra. 

- Hm - gondolkodott el Lan Zhan. - Wei Ying mit adna nekik? 

Na ez már kihívás! A javából! 

Wei Ying keményen törve fejét meredt előre, rendesen gondolkozva. A név fontos, meghatározó szerepe van. Olyan név kell, amit jó birtokolni. Olyan, ami nem kanapé, és nem is saját magát írja le azzal, hogy nyuszi.

Lan Zhan megfelelőnek tartotta nyulai egyszerű neveit. Azonban, tudja magáról, sosem jeleskedett a névválasztásban, legalábbis amikor állatokról van szó. Volt rá példa, hogy hozzáfordultak a nála idősebbek, hogy a születendő gyermeküknek mi legyen a neve. Lan Zhan napokkal később válaszolt is, mindig elégedettek voltak, akkor is, ha végül lett aki másikat választott. Kanapé és Nyuszi neveit némileg spontán adta. Kanapé sokat ugrál a kanapéra, így megfelelőnek tartotta, hogy kedvenc helyének nevét viselje. Nyuszi neve pedig, egyszerűen csak szereti a nyuszikat, és a kis fekete nyúl rögtön ragaszkodó volt hozzá. Hasonlóan Wei Yinghez, ő is mindig nyughatatlan. Mivel nem jutott eszébe jobb, végül megmaradt a nyuszi, azzal indokolva, hogy szereti a nyulakat. 

Wei Ying elégedetten bólintott, mikor végre megtalálta a - szerinte - legjobb neveket. Egy biztos, amiket viseltek, mindenképp jobb. Elővette telefonját és bepötyögte, utána Lan Zhan elé tartotta a készüléket. 

- Wu, Xian - olvasta fel Lan Zhan. Elhümmögött a neveken egy sort. Wei Yinget addig is nagyra tartotta, de miután elolvasta magában és kimondta hangosan is, rájött mennyire rossz döntést hozott. Wu és Xian. Ha egyszerre szerete szólni hozzájuk, akkor Wuxian. Külön és egyben is mélyen elnyerte tetszését. - Kiváló ötlet - dicsérte Lan Zhan. 

Wei Ying diadalmasan, szélesen mosolygott. 

- A fehér Wu, a fekete Xian - döntötte el Lan Zhan. 

Megvan a napi jó cselekedet - gondolta Wei Ying. - Megmentettem két ártatlan lelket a földi szenvedéstől, és még három se múlt. 

- Wei Ying marad vacsorára? - kérdezte finoman Lan Zhan, titkon reménykedve. 

Aiya, Lan Zhan! - szórakozott magában Wei Ying. - Még az ebédet se emésztettem meg és te máris vacsorára invitálsz? 

Wei Ying bocsánatkérően nézett, és tényleg, őszintén sajnálta. 

- Nem lehet - mondta némán, nehéz szívvel. Szívesen ment, de nehezen hagyta hátra Lan Zhant. - Shijiéhez és a fiához, A-Linghez megyek látogatóba. Ja meg az a páva is ott lesz - tette hozzá szemforgatva. Sosem jött ki igazán nővére férjével, Jin Zixuannel. Tinédzserként elkényeztetett, öntelt pávaként viselkedett mindig és mindenhol. Idővel az ő feje is benőtt, már amennyire, de kettejük viszonya sosem változott, és lehetőség szerint, ha egy légtérben kell lenniük, az udvariaskodást sem viszik túlzásba. Az egyetlen, aki a kapcsolatukban megkívánja a kötelező békét, az Jiang Yanli. Mindketten tudják, hogy nem örülne, ha előtte vesznének össze, de annak se jobban, ha a háta mögött. 

- Hm - fogadta el Lan Zhan

- Ismerve shijiét, marasztal vacsorára, és amilyen jól főz, hülye lennék kihagyni! - mosolygott.