Kimondatlanul (MDZS, Wangxian ff) (BEFEJEZETT)

⁐Ötvennégy⁐

- Lan Zhan - bepakolt bevásárlókocsiba egy chiliszósz -, mondd csak, te nem érezted furcsának Jiang Cheng és Xichen-ge viselkedését egész idő alatt? Meg, meg, meg, tudod, mintha éreztem volna... 

Lan Xichen - Jiang Cheng rábólintásával - meghívta ebédre Lan Zhant és Wei Yinget még előzőleg. Viszonylag rég volt lehetőségük teázni egyet, mindkettejüket lefoglalta a munka, a magánéletben pedig Lan Zhan a szokottnál is több figyelmet fordított Wei Yingre, Lan Xichen pedig egy apró színdarab megszervezésén foglalatoskodott bent, ami megette az ideje nagy részét, később ért haza és kicsivel kilenc előtt is feküdt le. 

Koradélutáni távozásukat követően a hazaút előtt kitérőt tettek bevásárolni. A kocsiba ülve jöttek rá, ebédről vacsorára áttérve, hogy a hűtőben igen csekély számú választási lehetőség adott a vacsora elkészítéséhez. 

- Mit éreztél? - kérdezte Lan Zhan, a kocsi felé fordulva, hogy berakja a zöld teát. 

- Szex szagot? - vonta fel félig szemöldökét Wei Ying. - Véletlenül sem akarok a testvéred szexuális életében turkálni, Jiang Chengében annyira sem, de amit éreztem, az majdnem biztos, hogy - lecsendesítette hangját - szex szag volt! Biztos nem a betétek pakolásánál fájdult meg a dereka Jiang Chengnek. Biztos fáj neki. Láttad? Mint öregember! Valami történt...

- Nem ránk tartozik - mondta tömören Lan Zhan. - Tilos más háta mögött beszélni. 

- Hmm... valamit érzek a levegőben - morfondírozott Wei Ying, nemlétező szakálla végét húzogatva. - Talán mégis a betétek? Mitől a derékfájás? És a szex szag?! Nem lehet földi nő, aki képes meghódítani A-Chenget - gondolta. 

- Hm - értett egyet Lan Zhan. - Közel vannak a halak - nézett előre, az akváriumra, tele hatalmas, gyönyörű halakkal, ami szöget ütött a fejében, jó lenne egyet venni vacsorára.

- Ah - sóhajtotta. - Nem erre céloztam - dünnyögte.

***

Jiang Cheng ebéd után rögtön a vendégszobába zárkózott. Az ebéd kellemes volt, legalábbis az étel íze. Maga az ebéd egy kínszenvedés volt, Lan Xichen mellett ülni. Szerencsére Wei Ying vitte a beszélgetést, sosem volt csönd két falat között. Annak ellenére, hogy nem sok falat akart lemenni a torkán, többet evett mint amennyi kellemes volt. Előre beraktározott magának vacsorára, ugyanis nem tervezett kimenni, se vacsorát készíteni. Muszáj volt lefeküdnie, csak úgy volt semmilyen érzés a derekának. 

Ha valaki azt mondja neki, hogy lefekszik Lan Xichennel, és az úgy történik ahogy, minden bizonnyal nem a képébe nevet, hanem erősebben üti meg, mint először Lan Xichent tévesen. 

Mindez azért, mert Lan Xichen nem emberi lény. Mert ki akarta deríteni, mennyire igaz amit mondott. Tudni akarta, mennyi a tűréshatára a férfinek. 

***

Csak egy átlagos estének indult, amin Lan Xichen megjegyezte Jiang Cheng egyetemi történetes bulijáról, merthogy Jiang Cheng azt hitte, Lan Xichen csak reklámból ismeri az alkoholt, hogy ő csak vizet és teákat, főleg zöld teát iszik. Aztán felvilágosította, hogy bizony egyszer az egyetemi évei alatt elvesztett egy fogadást, amibe naivan belement. Úgy sétált bele, mint egy csapdába. Bárhogy is, utána nem táncolhatott vissza. Amit megígért, azt be is tartja. Így került abba a helyzetbe, hogy egy ivóverseny másik versenyzőjévé avanzsált. És győzött. Minden erőfeszítés nélkül. 

Jiang Cheng érdeklődése ezernyi hangyaként tette izgatottá, hogy ez hogy nézhetett ki. Biztos volt benne, hogy csak az ivóverseny másik résztvevőjének a toleranciája volt alacsonyabb Lan Xichennél, és csak fenegyereket akart játszani. Így hát csalárd módon, mintha behajtott adósság lenne legutóbb segítségnyújtása, amikor beteg lett, versenyre hívta Lan Xichent.