Kimondatlanul (MDZS, Wangxian ff) (BEFEJEZETT)

⁐Huszonhét⁐

Kezdet. 

- Lan Zhan! Hónapok óta ismerjük egymást és még soha nem voltunk hotpot-ot enni. Hogyan lehetséges ez a tragédia? - ingatta fejét Wei Ying. - Szóval, eljössz velem? - mosolygott kérlelően. - Én fizetek - tettek hozzá ünnepélyesen. 

- Mn - egyezett bele Lan Zhan. 

A vég kezdete. 

- Lan Zhan, kóstold meg! - Pálcikájával fogta a halált rejtően csípős lében úszott húst és belerakta Lan Zhan szájába, még mielőtt a férfi ellenkezését vagy beleegyezését adta. 

Baklövés. 

Lan Zhan szemei szinte könnybe lábadtak a viselhetetlen csípősségtől. Automatikusan pohárért nyúlt, és gondolkodás nélkül beleivott, megnyugvást kívánva gyötrődő szájának és torkának. Wei Yingnek ideje sem volt kikapnia a kezéből... az ő alkohollal teli poharát, ami pont ugyanolyan, mint Lan Zhané. 

Így történt, hogy igen furcsa helyzetbe kerültek. 

***

Lan Zhan olyan egyenesen, olyan tartással tette meg elegáns lépteit, miközben jáde sima arca tökéletes fehérben pompázott, hogyha nem személyesen látta volna Lan Zhan vörösödő füleit és a változását, amikor homloka az asztalt koppantotta, aztán - ijesztően - hirtelen felült, és csuklón ragadta őt, maga után húzva, sosem hinné el, hogy ilyen létezhet. Nem így akarta megtudni, hogy Lan Zhan miért utasítja el az alkoholt. Ha ezt tudja... Á, kit álltat. Ha ezt tudja, akkor is alkoholt rendel saját magának, és Lan Zhan akkor is mellé nyúl a pohárválasztásban. 

Részeg Lan Zhannak egyértelműen megfontolt szándékai voltak, és Wei Ying csak remélni tudta, hogy  nem azért hurcolta el őt kisállatkereskedésbe, az akkora bezárt állatkerthez, ami falának átmászásáról alig sikerült lebeszélnie, KFC-be és bevásárlóközpont élelmiszer üzletébe, hogy valamelyiknél megkívánja ölni őt. Tátogni se volt értelme - ettől persze mégis csinálta -, Lan Zhan csak előre nézett, akart valamit, keresett valamit, nem figyelte és nem tudta figyelni Wei Ying szájának mozgását, akit maga után húzott - ámbár nem kellett erőszakoskodnia, hogy kövesse Lan Zhant. 

Végül, húsz perc múlva, megállt egy árusnál. Wei Ying tényleg nem értette a fogaskerekeket részeg Lan Zhan fejében. 

Mit akar egy grillcsirke árustól?!

Lan Zhan maradásra intette a saroknál Wei Yinget, ahol az embereknek nem kell őt kikerülgetni, mint zavaró tényezőt. 

Voltunk már a KFC-ben, boltban, majdnem állatkertben is! Kétfejű csirkét akar venni? 

Percek múlva Lan Zhan visszatért, és két zacskót nyomott Wei Ying kezébe. 

- Tiéd - mondta Lan Zhan. 

Wei Ying zavartan mosolygott Lan Zhanra, aki jelentőségteljesen nézve rá azt kérdezte tőle: 

- Elég nagyok? 

Wei Ying mindkét zacskó tartalmát megnézte, és egy pillanatra elkerekedett a szeme. Egy dolog zacskóban látni kívülről, és egy másik dolog belülről. Ami meglepő? Nincs két feje egyiknek sem! 

- Igen, elég nagyok - biztosította Wei Ying.  

Lan Zhan elégedetten hümmögött, Wei Ying még egy muslincányi mosolyt is látott az arcán, de azt betudta a fényviszonyoknak. 

- Lan Zhan, Lan Zhan! - tátogta, amíg még részeg Lan Zhan a száját figyelte és nem húzta el valamerre. - Add ide a telefonodat! - kérte. 

Wei Ying egy kézbe fogta a két zacskót, míg Lan Zhan készségesen elővette a telefonját és átadta. 

Nem maradt más választás - gondolta sóhajtva.

Fél kézzel kereste ki az addig csak hallomásból ismert Lan Xichen nevét, és üzenetet küldött neki. Egy részeg Lan Zhant két sültcsirkével a kezében egymaga aligha tud hazavinni. Pénzét már a hotpotra elköltötte, vagyis a nagy részét, amit magával hozott, így hotelba se tudnának menni, az pedig senkinek nem hiányzik, hogy Lan Zhan a lefekvési idejekor egy sikátor sarkába feküdjön le tökéletes halott pozícióban, ráadásul fehérben. 

Lan Xichen gyorsan válaszolt, és nem tett fel sok kérdést. Tíz percet ígért, annyit kellett kibírnia Wei Yingnek, és Lanhoz illően, betartotta ígéretét. Mindamellett, hogy nem volt nehéz meglátni Lan Zhant a tömegben, a "két csirkés srác" is megfelelő támpontot adott.

Lan Xichen és Wei Ying régi ismerősökként hajoltak meg egymás előtt. Lan Zhan nem beszédes, de pont azért, mert tömören fogalmaz, a lényeget tudták a másikról. Ellenben Lan Zhan nem mutatott zavartságban állt. 

- Xichen? 

- A-Zhan - mosolygott jámboran. 

- Wei Ying - gondolta Wei Ying. 

- Hazaviszlek - mondta Lan Xichen. 

- Hm - ingatta fejét Lan Zhan. 

- Wei Ying már fáradt - pillantott Wei Yingre.

Wei Ying, akire Lan Zhan nézett, hatalmas ásítást takart el kezével. 

- Fárasztó napunk volt - tátogta. - Fáradt vagyok - erősített rá Lan Xichen szavaira. 

Lan Zhan másodpercekig burkolózott csöndbe, míg végül bólintott. 

- Mn.

Lan Zhan elindult Lan Xichen kocsija felé, bár lassabb léptekkel a megszokottól. Lan Xichen kisebb hitetlenséggel nézett utána, hogy egy kortytól tényleg ez történt, teljesen véletlenül, ha igaz amit Wei Ying írt. Pillantása a Wei Ying kezében tartott zacskókra estek. Ezt Wei Ying is észrevette. 

- Csirkék - mondta hangtalanul, és arcáról le lehetett olvasni, hogy fogalma sincs, miért pont csirkék. 

Wei Ying gyorsan Lan Zhan után ment, nehogy új titkok derüljenek ki részeg Lan Zhanról, hogy egyik pillanatról a másikra összeesik, lehányja magát, vagy egy hegynyi csirkét akar még venni. 

Lan Xichen testvéréhez hasonló hümmögést adott, átbámulva az embertömegen a zebránál álló testvérére és Wei Yingre. Elmosolyodott, és azt mondta: 

- Értem.