Kimondatlanul (MDZS, Wangxian ff) (BEFEJEZETT)

⁐Ötvenhét⁐

Jiang Cheng azt hitte, rosszul hallotta, amikor Lan Xichen azt mondta, a randevújukon legálisan fognak vandalizmust elkövetni. 

Utólag bánta, hogy pénzesen egyszer sem próbálta ki a Rage Room-ot. Pedig milyen szórakoztató! Száz darab üveget törhettek, zúzhattak, dobálhattak, bármit megtehettek az üvegekkel a szobán belül. Jiang Cheng azt hitte, Lan Xichen étterembe, teázóba, múzeumba, esetleg papír írószer boltba viszi, akár bazárba, de azt is kinézte belőle, hogy az Oroszlánykirályt nézetné meg vele. Lan Xichen imádja a mesefilmeket, annak ellenére, hogy nincs tévéje, az iskolában a gyerekekkel minden kiskori lemaradást behozott, és mivel Jiang Cheng sem veti meg a gyermeki filmeket - bár ezt sosem vallotta be -, egyetlen elutasítása az lenne, hogy a rengeteg gyerek között a homlokát ráncoló Jiang Cheng akkor sem tűnne ki jobban a sok gyermek és Lan Xichen között, ha láthatósági mellényt viselne az első sorban. A tökéletes választás a jegesvíznél is jobban lehűtötte Jiang Cheng feszültségét, ami nem kímélte nap napot követve a kiszolgálást megkövetelő kiszolgálásnál.

Visszafelé jövet, már majdnem a házhoz értek. Este volt, kellemesen hűvös, elég volt egy pulcsit felvenni. Az embertömegben várakozva állva az úttestnél, az autók és beszélgetések moraja leplezte Lan Xichent és Jiang Chenget is. Lan Xichen közelebb lépett Jiang Chenghez, aztán rögtön még közelebb, amikor a Jiang Cheng mellé szorult férfi arrébb lökte, így a két pulcsi anyaga egymáshoz simult. Lan Xichen, odahajolva Jiang Cheghez fejével, nem kellett szinte suttognia sem, hogy meghallja a másik. 

- Jiang Cheng, kis időre megfognál valamit? - kérdezte. 

Jiang Cheng felvonta szemöldökét. Lan Xichen tárcája a zsebében van, kocsit ezúttal nem vettek igénybe, örök klasszikus lábaikat használták utazásra, így kocsikulcsot sem rejtett nadrágja. Egy rágó sem volt nála, így a kérdést igencsak furcsállta. 

- Meg - felelte Jiang Cheng. Enyhén felemelte szorult bal kezét, mire Lan Xichen is felemelte kezét, és az ujjak összefonódtak ahogy Lan Xichen Jiang Cheng kezét fogva leengedte, rejtve hagyva, mint egy kis titkot. Jiang Cheng arca elvörösödött, homlokát ráncolta, de várttal ellenben nem dühöt vagy felháborodást érzett, csak és kizárólag zavartság kavargott benne. 

- Csak egy kicsit - suttogta ígérettel, finom vonású mosollyal Lan Xichen. 

Jiang Cheng nem nézett árulkodóan le, egyenesen előre meredt, mintha nyaka megmerevedett volna és másmerre nem is tud fordulna. Némileg komikusan hatott, hogy ennél jóval többet - mindent csináltak már, erre egy egyszerű kézfogástól jön zavarba. 

***

Wei Ying verejtékezve zihált, miközben a hasát szorította kezeivel a kanapén görnyedve. Hófehér bőre is mutatta haláltusája vívását. Hajnal nem jött még el, hogy Lan Zhan felébredjen. Wei Ying hasa csikorgott, és nagy levegőket kellett vennie, hogy hányingerét visszatartsa. 

Már elalvás előtt sem érezte magát teljesen jól, de ezt tagadta, elvégre mit neki egy kis hasfájás, nagyfiú ahhoz, hogy panaszkodjon. Valójában több volt, mint kis hasfájás, de nem érezte szükségét, hogy ezzel nyavalyogjon Lan Zhannak. Így aludt egy kicsit, azt sem gondtalanul tette, míg végül kíméletlen fájásra ébredt. Lan Zhan békésen szuszogott mellette, rezzenését sem adta felébredtének. Nem tudott mellette megmaradni, egy helyben lenni, és teljesen csöndben kínlódni. Inkább kijött, és már legalább negyven perce ringatta magát előre-hátra, mintha ez csendesítené fájdalmát. 

Negyven perc alatt igazán sok minden átfutott figyelemelterelésként a fejében, leginkább az lekötve, mit ehetett, amit a gyomra ennyire nem tudott befogadni. Amit Lan Zhannal ettek, minden bizonnyal semmi nem romlott. Lan Zhan szaglása az ételeknél jobb bármelyik kutyánál, sosem használna olyat, ami nem jó, káros lehet az egészségre, és neki semmi baja nem lett, gyönyörű félistenként alszik, bármely jel nélkül, hogy problémája lenne. A sok chilievéssel töltött évek után bizony gyomra megerősödött, nem lehet csak úgy bármi, ami ilyet okozhatott. És így ért el a megfejtésig. Lan Zhan étele nem lehet bűnös, a boltban vett rágcsák sem, és nem is vett és evett sokat, hiszen Lan Zhan a sok műanyag helyett örömmel csinált neki valódi nyalánkságot.