Kimondatlanul (MDZS, Wangxian ff) (BEFEJEZETT)

⁐Tizenhat⁐

Ahogy az étkezde előtt várakozott a falnak dőlve, arra gondolt, milyen jó lenne, ha fagyi eső hullana alá az égből. Lehetőleg citromos, és epres, és csokis, és meggyes, karamellás, és a marcipános-mákos fagylalton kívül minden létező fagylalt. Túl meleg volt. 

Ahogy a fehér öltönyös tisztaság megjelent előtte, Wei Ying elképedt. 

- Lan Zhan! Te... te... te... HOGY A FENÉBE NEM OLVADSZ EL EBBEN AZ ÖLTÖNYBEN?! - tátogta. 

-  Jó estét, Wei Ying - mormolta Lan Zhan. 

- Estét - puffogta hangtalanul. 

Wei Ying rövid ujjú vörös pólót és fekete nadrágot viselt. Egyáltalán nem öltözött túl, se alul, mégis megsült, ellentétben Lan Zhannal. És ezt Wei Ying végtelenül irigyelte tőle, mert nem úgy nézett ki, mintha Lan Zhannak melege lenne. Mármint, az arcán egyébként se mutatkozik meg sok érzelem, de Wei Ying éleslátásával sem látott semmi arra utaló jelet, hogy Lan Zhant zavarná. Légzése egyenletes, nem verejtékezik, és izzadságszag helyett szantálfát árasztott. 

Az étkezde egyszerűsége ezúttal sem illett Lan Zhanhoz. Egyszerű fényben ragyogó eleganciájával és letisztultságával kitűnt a tömegből, mint ezüst a szemétdombon, egy világnyi különbséggel, de ez Lan Zhant nem zavarta. Lan Zhan sosem panaszkodna arra, hogy lejön a vakolat, a sótartó kiürült, vagy éppen a széke roskadozik, mindaddig, amíg ki tudják cserélni. Alapvető higiénia feltételek legyenek meg, csak ennyi a kívánalma, hogy beüljön valahova.

A hajhálós asszony ismét csak Lan Zhanra vicsorította nem túl előnyös mosolyát, miközben lányát említette. Ellenben Wei Ying, csak annyi szót kapott, hogy mennyit kell fizetnie a kért ételekért. Pedig igazán bájosan mosolygott rá, mintha angyalt látna maga előtt, aki bár nem ingyen, csípős levest ad neki. És ez a hála! 

Wei Ying tárcájában kotorászott a pénzért, mögöttük várakoztak, ami ösztönözte Wei Ying mozdulatait a gyorsaságra. Egy probléma volt. Tények Wei Yingről: Wei Ying helyes, Wei Ying mosolygós, Wei Ying szereti a csípőset, Wei Ying gyakran kétballábas, időnként... vagy gyakrabban rossz a memóriája. Sok minden elmondható Wei Yingről, jó, rossz, még rosszabb egyaránt, de egy dolog nem. Wei Ying nem varázsló. 

- LAN ZHAN! - nézett  segélykérően a közvetlen mellette álló öltönyösre. 

Minden további néma szó elejtése szükségtelen volt, és nem is történt meg, mert Lan Zhan megértette. Miközben Wei Ying megsemmisülten rakta vissza farzsebébe tárcáját és vette el a tálcát és lépett arrébb, Lan Zhan kifizette az ételt. 

Miután a sarokban asztalhoz ültek, és végre újra szemben lettek egymással, hogy Lan Zhan leolvashassa szájáról szavait, Wei Ying azt mondta: 

- Eeeeh... Ezt nem így terveztem! - keseregte hangtalanul. - És ráadásul - sóhajtott egyet -, nem tudtam alkoholt venni.

Lan Zhan összevonta szemöldökét. 

- Nincs alkohol. Eljöttem - emlékeztette. Ámbár, az, hogy Wei Ying iszik alkoholt, és az, hogy lerészegedik, nem ugyanazt jelenti. 

Csöndesen hümmögve nézett a lemondó, köszönetet jelelő Wei Yingre, aki jó étvágyat tátogott, aztán elkezdett enni. Rögtön mosolyra ugrottak ajkai az erős ízre. Lan Zhan nem látott neki az étkezésnek, ehelyett felállt, és visszament a pulthoz az eladóhoz. 

Wei Ying megszakította levese szürcsölését a távolodó vacsora partnerére. Azt hitte teát rendel, ehelyett amikor visszatért, kezében egy csészét, és egy üveg Császár mosolyát tartott. Wei Ying szemében a boldogság karácsonyfa égőként világolt. 

- Lan Zhan - hatódott meg Wei Ying. 

Lan Zhan Wei Ying tányérja elé letette a csészét és az üveget. Wei Ying nem volt rest, azonnal kibontotta és öntött magának. Mivel nem kettő csészét kért, Lan Zhant nem kínálta, és megkérdezni sem kellett, hogy tudja, Lan Zhan nem ivott volna egy cseppet sem.

- Te vagy a legjobb, Lan Zhan! 

- Mn - fogadta Lan Zhan fejét ingatva a bókot, és csak véletlen szerencse, hogy Wei Ying nem vette észre piruló fülét.

- Aaa - tátogta gondolkodva Wei Ying két falat között. - Lan Zhan, tudod mi jutott eszembe? 

Lan Zhan feladta, hogy némítsa Wei Yinget, már amennyire vonatkozik rá. Ő maga nem szólalt meg, tartva magát, hogy étkezés közben nincs beszéd, de tekintetével érdeklődve figyelte és várta Wei Yinget.

- Mamusz! - nézett izgatottan, de komolyan Wei Ying. - Nyuszis mamusz - pontosított. - Hol tudok szerezni nyuszis mamuszt? De olyat, aminek van piszkálható orra és lehet birizgálni a fülét. 

Lan Zhan igazán meglepődött a témától. Nem számított rá, hogy ezzel rukkol elő Wei Ying. Mindenesetre, komolyan elgondolkodott rajta, hol lehetne szerezni. 

- Nem tudom - mondta Lan Zhan, tudatosan megszegve egyszer a szabályt. Aztán ígérettel hozzátette: - Utánanézek. 

- Lan Zhan, Lan Zhan, túl jó vagy hozzám - tette mosollyal az arcán szívére kezét Wei Ying. - Megetetsz, mamuszt nézel nekem, hagyod, hogy evés közben beszéljek - sorolta néma szavakkal. - Aiya, Lan Zhan! - rázta kezét, mintha fel kéne hívnia magára a férfi figyelmét. - Ha így folytatod, le se tudsz majd vakarni magadról! 

- Nem szándékozom - motyogta csendesen maga elé, a rizsszemeket figyelve.