Bloody love [woosan] ((Befejezett))

Keresés

{Wooyoung}

Hol van? Hisz érzem, hogy itt van valahol. Akkor miért nem találom? Tudom, hogy itt kell lennie.

-Mit csinálsz? - hallottam meg San hangját.

-Semmit. - válaszoltam a gondolataimban, mivel épp farkas alakban vagyok.

-De valamit biztos csinálsz. - visszaváltoztam és ránéztem.

-Nem fontos. Menjünk vissza.

-Nem mondhatod el? - kérdezett tovább.

-Nem nagyon. Sajnálom.

-Mindegy. Hogy érzed magad?

-Valamikor fáj a fejem.

-Oké, én nem tudom mikor hazudsz, de szerintem most azt csinálod.

-Most is fáj a fejem. - mondtam beletörődve. San hirtelen a homlokomra tette a kezét és ott hagyta egy darabig.

-Neked lázad van, vagy csak az miatt ennyire meleg a homlokod?

-Nem tudom.

-A fejeden kívül, érzel bármilyen fájdalmat?

-Szívfájdalmat. - néztem rá, ő pedig lehajtotta a fejét. - Nem akartalak megbántani. - kezdtem magyarázkodni, amin csak kuncogott.

-Nem érdekes. De mi miatt érzel szívfájdalmat?

-Bántani foglak. És már most fáj, hogy mit fogok tenni veled.

-Semmi baj Wooyoung. Mondtam, együtt meg fogjuk oldani. Nem érdekel, hogy bántani fogsz. Eddigi életemben is bántottak.

-San, akkor este mikor mondtad, hogy jobb ha távolságot tartunk, mi történt a nyakaddal?

-Ohh az.. Hát, apám megbüntetett. Nálunk vámpíroknál az a szokás, hogy büntetést képp a nyakba marsz. De ezt igazán csak a nagyobb rangúak teszik meg. Mint az apám például.

-Azért történt mert...

-Igen azért, de örülök, hogy nektek nem lett bajotok. - vágott közbe. - Inkább én kapok a saját apámtól, mint hogy ti.

-San..

-Semmi baj. Megtörtént, és látod, már elmúlt valamennyire.

-De San..

-Wooyoung. Ne aggódj miattam. Semmi baj. - mosolygott rám.

-Rendben...

San bármennyire is félénk típus, tud parancsolni. Bár az is közre játszik, hogy félek tőle az miatt. Ha elrontok valamit, lehet megint nem lesz magánál. Veszélyes vámpírral barátkozni, de ez fordítva is így van. Lehet érzéseim is vannak iránta. De nem lenne jó ötlet a szerelmi kapcsolat. Csak barátok lehetünk...
Aish! Néha annyira utálom magamat!

Mikor visszaértünk, jött az ebéd. De nekem semmi kedvem ilyen kaját enni. Mindannyian leültünk az asztalokhoz és megkaptuk az ételt. San és én külön foglaltunk helyet, de Jaehyun és Daehyun leült mellénk.

-Wooyoung, akkor ma este iszol velünk? - kérdezte az egyik, bár gőzöm sincs, hogy mit válaszoljak rá. Holnap este lesz telihold, és ma reggel sem tudtam igazán visszafogni magam.

-Izé, én még nem tudom. Sajnálom.

-Azért estére mond meg a válaszodat.

-Re-rendben. - San segíts! Mit mondjak nekik? San rám nézett a gondolatra, majd mintha gondolkodni kezdett volna.