Bloody love [woosan] ((Befejezett))

Bocsánat

{Wooyoung}

Őszintén, már kicsit belefáradtam San üzeneteibe. De végül válaszoltam neki.
Találkozunk, remélem azért tudom fékezni a dühömet. Vagy ha nem is, neki menni azért nem akarok. Este van, ezért is jobb ha nem keltünk feltűnést. Az emberek tudják, hogy farkasok élnek az erdőben, de amíg ők nem támadnak ránk, addig mi sem. Ebben egyeztünk meg mikor ideköltöztünk.
Átöltöztem és lementem Mingihez, mivel most csak ő van itthon. Most Hongjoong is lelépett Jonghoval. Vicces volt mikor könyörgött neki.

-Mingi, találkozok San-nal.

-Oho, biztos vagy benne? Nem fogsz neki menni??

-Nem tudom, hogy fog alakulni. - vontam meg a vállam.

-Jól figyelj, semmi képp se bántsd. Bár lenne okod, de nem akarunk még egy hasonló esetet.

-Nem fogom bántani. Bizonyára csak bocsánatot akar kérni.

-Ahogy gondolod. De azért gyere haza.

-Miért ne jönnék? - kérdeztem furcsálva.

-Mindegy. Telefon is van nálad?

-Van. - mutattam fel a kezemben lévő tárgyat, majd azt eltettem farzsebembe.

-Rendben.

-Szia. - mentem az ajtóhoz.

-Vigyázz magadra! - kiabált utánam, majd kiléptem a házból. Siettem az erdő felé, hisz nem igen akarom megváratni. De miért is csinálom ezt? Ezen kívül nincs semmi bajom San-nal. Eddig is sokkal közelebb voltunk egymáshoz, mint kéne.
Nagyon kiakaadtam? Szinte egésznap figyelmen kívül hagytam őt. Biztos meghallott vonyítani, ezért gondolta odajön. San nem olyan aki csak úgy beleront valamiben. Magyarázatnak is kell lennie. Meg kell hallgatnom őt, talán úgy jobb lesz mindkettőnknek.
Az erdőbe érve átváltoztam és megkerstem San, már más szagát. Hamar meglett, így követtem. Nem sokkal később pedig meg is találtam. Mikor eléértem visszaváltoztam, de lesokkoltam azon, ahogy kinéz. Egy szó nem jött ki a számon.

-Én i-izé, bocsánatot szeretnék kérni a mai nap miatt. - tette tarkójára a szabad kezét.

-San, m-mi történt a kezeddel? - néztem aggódóan végtagjára majd az arcára.

-Semmiség, meggyógul. De te nagyon haragszol most rám?

-San kérlek mond el mi történt a kezeddel.

-Megérdemeltem. Csak ennyit mondok, jó? - erre közelebb léptem hozzá és megnéztem jobban.

-Eltört?? - fogtam rá a gipszre.

-Semmi baj Wooyoung. Jól vagyok. - húzódott kicsit hátrébb. - De kérlek válaszolj a kérdésemre.

-Őszintén elmondok mindent. Először tényleg nagyon mérges voltam rád, mert tönkretetted a gyászolásunkat. Abba kellett hagynunk miattad. És a két órás helyett lett egy húsz perc az egészből. Aztán én csak végig néztem ahogy a fő alfa bánt téged és akkor egy cseppet sem sajnáltalak. De most így visszagondolva az egészre... Nem hiszem, hogy szándékosan tetted azt.

-Az az igazság, hogy tényleg az én hibám volt. Épp Seonghwaval beszélgettem mikor meghallottuk a vonyítást. Elmondta mit jelent, és azt is, hogy nem szabad odamenni. Ekkor már a tetőn voltunk és hallgattuk. És mivel megtudtam, hogy elvesztettetek valakit, odaakartam volna menni hozzád. Seonghwa mondta hogy ne tegyem. De utána kicsit összevesztünk. Visszamentem a szobámba, de a kíváncsiságom erősebb volt, így mégis odamentem. Sajnálom.

-Tudod kit vesztettünk el?

-Nem.

-A bátyámat San. Meg akartam volna adni neki a legjobbat, de nem sikerült. Számomra ő volt a legkedvesebb ember. Anyámat is már elvesztettem. Már csak az apám maradt nekem és a falka. - lábadt könnybe a szemem.