{San}
-Wooyoung, nyugodj le. - próbáltam nyugtatni már a fejét fogó fiút.
-Nem megy! - szenvedett tovább. Mikor hozzá akartam nyúlni a kezeimet ellökte magától. Nem tudom, hogy azért mert nem akar bántani, vagy ez már azzal kapcsolatos.
-Semmi baj.
-San elég! - állt fel a földről, majd kiszaladt a házból, még mindig a fejét fogva.
Én nem tudom ez milyen érzés lehet neki, de lehet tudok segíteni. Valahogy..Végül az erdőben találtam rá. Még nincs átváltozva, de már jó pár fa sérülést szenvedett Wooyoung miatt. Nem tudtam, hogy így is erős lehet, de akkor a telihold mennyire van rá hatással?
-Wooyoung. - közeledtem felé.
-Hagyj békén!
-Nem fogsz bántani. - mondtam nyugodtan. Mert csak egy kis félelem lapult meg bennem.
-Megölnélek, azt tenném! - ez már nem ő. Hogyan hozzam vissza? Hogy segítsek neki?
-Nem fogsz megölni.
-Ohh, fogd már be a pofádat. Nem tudsz semmit sem te hülye vérszívó! - azzal átváltozott és felém kezdett szaladni. Gyorsan elhátráltam és már denevér alakban a levegőben néztem le rá. Egyre hangosabban morgott. Nem tudom mit kellene csinálnom ebben a helyzetben. Úgy érzem tehetetlen vagyok. Mit tudnék tenni? A közelébe sem tudok menni, mert nekem jön.
Mit tegyek?? Ha denevér alakban bántom, akkor nem lesz nagy sérülése, ugye?Gyorsan lerepültem és támadtam. Ő is támadott, mint eddig, valamikor pedig épp, hogy nem ért hozzám. Visszaváltoztam és próbáltam lefogni, csak hogy belémharapott, de még így sem engedtem el, viszont a szorításból igen.
Hirtelen mellettem termedt Seonghwa, amin meg lepődtem.-Fogd szorosan! - utasított, így megpróbáltam erősebben lefogni. Hangos morgások lepték el az erdőt. Már Seonghwat is megsebesítette, de tudom jól, hogy nem akar senkit sem bántani. Az én kezemből meg már egyre jobban csörgedezik a vér, de nem érdekel.
-Wooyoung, nyugodj meg. - mondtam neki, miközben fogtuk őt.
-Nem megy, San nem megy! - válaszolt amire Seonghwa is felfigyelt.
-Wooyoung, én vagyok az Seonghwa. Figyelj ide. Nem akarunk bántani, szóval próbálj valahogy lenyugodni.
-Hagyjatok! - változott hirtelen vissza, de nem teljesen. Még mindig karmai vannak és nagyobb fogai. Mi a kezét fogtuk, de ő kirántotta, majd a fejére fogott, mint akkor.
-Szenved. - mondta Seonghwa. - Meg kell harapnod San, így hogy emberi alakban van.
-Mi? Nem fogom megharapni. Nem akarom bántani!
-Meg kell tenned. Enyhíteni tudod vele a fájdalmát, és akkor talán le fog nyugodni.
-Miért nem te teszed meg?
-Mert én csak ártanék neki.
-Ezt mégis hogy érted?
-Megitta a véred, így te nem tudod bántani annyira.
-De..
-San! Harapd meg! - kis gondolkodás után odasiettem hozzá és lefogtam, bár nehezen mert próbált ellenkezni.
-Hol? - kérdeztem mostmár félve.
-A kulcscsontjánál.
Hezitáltam. Wooyoung a kezemet karmolta, én pedig Seonghwat néztem. Nem merem megtenni. Mi van ha fájdalmat okozok neki? Akkor megharaptam, de farkas alakban volt, az teljesen más! Sőt akkor alig mélyesztettem bele a fogaimat. Nem lett tőle semmi baja, de mi van ha most lesz??
KAMU SEDANG MEMBACA
Bloody love [woosan] ((Befejezett))
Fiksi Penggemar~Egy vérfarkas és egy vámpír szerelme~ Jung Wooyoung aki Szöulba költözik a falkájával, mert előző iskolájában zaklatták a vámpírok. Choi San, a 116 éves vámpír pedig éli mindennapjait, míg be nem lép az életébe a személy, aki teljesen megváltoztat...