Bloody love [woosan] ((Befejezett))

Felnyitom a szemeidet

{San}

Idegesen ülök az ágyamon arra várva, hogy Seonghwa bejöjjön, és mondja, hogy az apám lent vár minket. Szinte már rágdosom a körmöm, annyira félek és idegeskedek ezen. Nem tudom mire számítsak, viszont Yunho és Yeosang is mellettem állnak. Azt mondták, hogy nyugodtan álljak ki apám ellen, amitől nem is kicsit félek. Rettegek, hogy az igazat mondjam.
Nem sokkal később az ajtó kinyílt és megláttam Seonghwat, aki mondta, hogy menjek vele. Így hát remegő lábaimmal felálltam és utána mentem. Leérve pedig apám fogadott, azzal a komor és érzelemmentes arccal.

-Szóval leszedték rólad. Halljam a magyarázatot. - ült le karbatett kézzel. Apám alapból ijesztő, de így mégjobban rám tudja hozni a frászt.

-A-apa.. Én.. E-engem nem érdekel a hatalmad. Nem akarom elvenni tőled. - kezdtem bele.

-San ezt úgy érti, hogy csak szeretne normálisan élni, és nem leláncoltan.

-Te fogd be. - szólt Seonghwara, aki hátrébb lépett ezután, viszont Yunho és Yeosang is megjelent a nappaliban és mögém álltak.

-Szóval?

-Itt vagyok 119 éves. Eddig nem tettem ellened semmit. És és igen, egy egy démon van bennem, aki miatt leláncoltál.. De tudom irányítani. És a hatalmadat tartsd meg magadnak apa, nem akarok uralkodni feletted.

-Miért higgyek neked? A szavad mit sem ér. - állt fel és felém kezdett jönni, de én egyre jobban hátráltam. - Vagy nincs igazam San?

-Ha tartasz attól, hogy elveszem azt, akkor mégis miért lettem? Miért vagyok a fiad?

-Nem azért, hogy szeretetet adjak neked.

-Mert azt nem is tudsz adni. De ha tudnál se kellene.

-Az anyád akart családot alapítani, de neked köszönhetően belahalt amikor te megszülettél. Csak gondot jelentesz. Nem vagy jó semmire, haszontalan vagy. Még a klán vezetéséhez sem értenél semmit.

-Miért vágod hozzám mindig ugyanazokat a szavakat?! Mégis miért tartottál magadnál, ha azt mondod, hogy az anyám miattam halt meg?!

-Mert tudta hogy meg fog halni! Mikor a szülő ágyon volt azt mondta tartsalak magam mellett! Ez volt az utolsó ígéretem neki! Néhány vámpír újraszületik, de ő kivétel, ahogy majd te is az leszel!

-És az anyám azt mondta, hogy láncoljál le, hogy még véletlenül se kerekedjek föléd?

-Fogd be a pofádat San! Takarodj fel a szobádba! - kiabált rám, de nem adhattam fel itt.

-Előbb mondd el miért tetted!

-Nem kell mondanom neked semmit! - jött hirtelen közelebb és nyakamra fogott. A szemei meg csak úgy vörösen izzottak.
-Egy ilyen haszontalan kölyöknek mint te, nem is kellett volna a világra jönnie. Nincs jogod semmihez, csak engem hátráltatsz mindenben. - ekkor ráfogtam kezére és megégettem azt, amire elengedett és hátrébb lépett. - Ohh, szóval a picike San, felnőtté vált, és van mersze a saját apja ellen fordulni? Hát ezt nagyon meg fogod bánni! - termett előttem, majd hirtelen erőből neki estem a szekrénynek. Ránéztem Seonghwara, aki onnan bátorított engem, így felálltam és most én támadtam az apámnak, csak én a tűzzel. Mikor meg tudtam fogni a karját, megint megégettem, de most nem hagytam, hogy elmenjen. Szorítottam a karját, amennyire tudtam. Ekkor meggyulladt a ruhája, majd engem hátulról megfogtak és elhúztak tőle, de kapálóztam, hogy engedjenek el.

-San, elég. Állj le, oké? Így már túl messzire mész. - ránéztem apámra, aki letépte a ruhája annak a részét, majd rámnézett.

-Szóval jól mondta a vámpír tanács. Van benned ölni vágy. Ennyit akartam tőled. Hogy kihozd magadból a vámpírt, amit 119 év alatt egyszer sem sikerült elérnem.