Bloody love [woosan] ((Befejezett))

Haragban

{Wooyoung}

Mikor visszaértünk, már a főbb falkák alfáival, neki kezdtünk a gyászolásnak. Előszőr a legfőbb alfa kezdte, majd lassan mi is bekapcsolódtunk. Általában két órás szokott lenni, mert a halott falka tag iránt így tisztelgünk. Már kiskorunkban megtanították, hogy mit kell tenni ilyenkor. Nagyon nagy sokként ért engem, hogy Minjun végül meghalt. Megkínozták, de ő tartotta magát a falkához. Nem mondott semmit, emiatt pedig megölték. Ha rágondolok, egyből elkap a sírhatnék. Hongjoong és a többiek folyton próbálnak vígasztalni, de semmi változás. Egésznap sírok, még ha farkas alakban is teszem. Elvesztettem a számomra legfontosabb személyt. Nagyon fáj, de legalább el tudunk búcsúzni tőle. Harcoltunk azért, hogy adják vissza a testét. Mindannyian sérültünk, de legalább visszaszereztük.

A gyászolás kezdete után, nem sokkal később megéreztem egy vámpír közelségét, akit nem tudtam azonosítani. De nem csak én, mindenki más. Megvártuk míg eltűnik a helyszínről, majd abbahagytuk a vonyítást. Rohadt ideges vagyok azért, aki miatt félbe kellett hagynunk. Tudni illik, vámpír nem avatkozhat közbe, mert ezt nem zavarhatják meg, még ha akarják sem. Azonban most valaki megtette.
Egy szó nélkül ment ki a körből a legfőbb alfa, amit mi is ugyanúgy követtünk. Ő is nagyon ideges, sőt szinte mindenki, mert érzem körülöttünk az erős düht. Senki sem szereti, ha egy vámpír közbe avatkozik ebbe. Elvileg ők is tudják, hogy nem tehetik meg ezt...
Végül ideértünk San klánjának a házához, és megálltunk egy sorba. Viszont nem számítottam arra, ami következett. Kijött a fővámpír, aki Sant szorította. Szinte kiráncigálta a házból. Megéreztem az új szagot, ami kiderült San. Sír, de nem tudom megsajnálni. Dühös vagyok rá, azért amit tett. A bátyámnak még egy rendes gyászolása sem lehetett. Így csak végig néztem ahogy a fő alfa közelebb megy és leteríti Sant. Ő sírva kapálózott, csak, hogy nem teheti meg.

-Ne is próbálkozz fiam. A te hibád, hát viseld! Ha pedig visszatámadsz, nem csak ezt kapod. - mondta az apja.

-N-neh, könyörgöm! - majd láttuk ahogy a föld mellette véres lett. Egy picit megdobbant a szívem ennek láttán, bár nem tudom miért. Egy hónapja nem láttam őt, és most így vagyunk. Tönkretette a gyászolásunkat.
Seonghwaék csak ott álltak egyhelyben, de észrevettem az ismeretlen személyt. Biztos ő az akiről San mesélt.
Megéreztem San félelmét, amire rávezettem a tekintetem.
-N-neh.. - és ismét vér csöppent a földre. Végül elvált tőle az alfa. Hátrébb lépett, majd a fővámpír elé állt.
San lassan és nehezen felkelt a földről, talpig véresen. Rámnézett könnyes szemekkel, amire én csak elfordítottam a fejemet és az alfának szenteltem a figyelmemet.

-Megkapja tőlem is a büntetését. - mondta az apja. - Megbüntetem azért mert beleavatkozott, meg, hogy próbált ellenkezni. Tudja, hogy nem tehette volna meg. Ezért úgy gondolom súlyos büntetést érdemel.

-Sa..Sajnálom.. - mondta halkan San.

-Hiába. Ezt nem fogják neked megbocsátani te semmirekellő! - válaszolt az apja elég bunkóan. - Még az a szerencséd, hogy csak ennyit kaptál! Többet is érdemelnél! Elnézést kérek a kellemetlenségért. Többet nem lesz ilyen, vagy ha igen, én magam fogom kivégezni. - az alfa bólintott, majd visszasétált ide. Jelzett, hogy itt végeztünk, így hát el is indultunk arra, amerről jöttünk...

Az alfák elköszöntek tőlünk, és el is mentek. Mi is hazaindultunk. Mikor kiértünk az erdőből visszaváltoztunk és mentünk haza.

-San tönkre tett mindent. - folyt végig az arcomon a sós folyadék, miközben leültem az asztalhoz.

-Körülbelül húsz percig gyászoltunk. - mondta Mingi. - Ez rekordidő az eddigi tönkrett gyászsolások között.

-Nem hittem volna, hogy ilyet tesz.