Bloody love [woosan] ((Befejezett))

Éjszakai akció

Tegnap nagyon elfáradtunk. Ma meg iskola. Kinyomtam az ébresztőt és nyújtóztam egyet.
Előkaptam pár ruhát és elmentem a fürdőbe. Le zuhanyoztam és felöltöztem. Megigazítottam a hajam és szokásomhoz híven, visszamentem a szobámba és összepakoltam. A táskámmal együtt pedig lementem a konyhába, ahol Minjun van.

-Jó reggelt.

-Fáj mindenem. Nekem ez egy szar reggel. - válaszoltam lehangoltan, ő pedig elém tette a reggelit amit el kezdtem enni. Nem sokkal később pedig el is fogyott.

Amikor pedig mindennel végeztem, Minjun is felöltözött és elindultunk az iskolába.

-Egyébként milyen volt a tegnap? - érdeklődött.

-Fárasztó.

-Ezt már mondtad.

-Te mondtad el apának, hogy egy vámpír az osztálytársam? - kérdeztem rá erre, mivel semmi kedvem arról beszélni, hogy apám hogyan kínzott meg minket.

-Nem. Miért tettem volna?

-Nem tudom. Egyébként hol van Mingi és Jongho? Nem úgy volt, hogy haza jönnek?

-Az erdőben vannak, ahol tegnap voltatok.

-Haza jöttek egyáltalán?

-Igen, csak te már aludtál.

-Miért nem keltettél fel? Köszönni akartam volna.

-Mert elfáradtál. Hagyni akartalak.

-Gonosz vaaaagy. - nyújtottam el, amire felnevetett.

-Te is. - bökött oldalba.

-Én miért?

-Hm. - tárta szét a karjait...

-Vigyázz magadra. - mondta mikor ideértünk.

-Úgy lesz. Szia. - köszöntem el, és mentem az ajtó felé. Mikor bementem megláttam Sant az egyik szekrénynél, így rögtön odamentem hozzá, mivel egyedül volt. Bár Sant még nem láttam senkivel sem időket csevegni.
-San.

-Wooyoung. Szia. Mi az? - nézett rám.

-Sajnálom a tegnapot. - mondtam egyből.

-Nem történt semmi.

-Az egészet sajnálom. Nem szóltam hozzád és nem hallgattalak meg. Tegnap is beszélni akartál velem és miattam kerültél bajba.

-De nem történt semmi, csak megijedtem. Félelmetes az apád.

-Főleg amikor dühös. - motyogtam.

-Akkor most..meg fogsz hallgatni?

-Ühüm. De menjünk máshova, gondolom nem akarod, hogy más meghallja.

-Igazad van. - mosolyodott el.

Végül bementünk a mosdóba. A biztonság kedvéért benyitottam minden egyes fülkébe. Mikor meg bizonyosodtam arról, hogy senki sincs itt rajtunk kívül, leültem San mellé a padlóra és rá néztem várakozóan.

-Hallgatlak.

-Wooyoung én nagyon sajnálom ami akkor történt. Az apám hívott magával. Próbáltam ellent mondani, de ő akaratos volt. Szörnyű apám van. Nem is érdeklem. És tényleg oktalanul támadt meg titeket. Ha én ellenáltam volna akkor, nyílván most nem élnék. Sosem nézi, hogy én mit akarok. Akkor vagyok a legjobban, amikor elmegy hosszabb időre. A tegnap történtek miatt meg ne aggódj. Akkor csak megijedtem.

-Az én apám sem egy könnyű eset. Ő csak leginkább azokat veszi észre amit elrontok vagy az akkori esetet például. A sikereimet nem szokása "híresztelni".