Bloody love [woosan] ((Befejezett))

Búcsúzás...

{Wooyoung}

-San..
-Tudom Wooyoung. Nem kell tovább mondanod. Egy két éves kiképzés. Igaz?
-Honnan tudod?
-Álmodtam, és ezek szerint a jövőt.
-Álmodtad?
-Seonghwa azt mondta csak egy álom, de nagyon valóságosnak tűnt. És az is, ezek szerint.
-De, én nem akarlak itt hagyni.
-Semmi baj Wooyoung.
-Kár hazudnod San.
-Minden rendben lesz. És mivel muszáj el menned, én nem tartalak vissza...

Nem akarom itt hagyni. Miért kell ezt? Tudtommal csak akkor van ilyen hosszú kiképzés, mikor kicsik vagyunk. Vagy talán apa így akar elválasztani Santól?
Nagyon érdekel, hogy egyáltalán apa miért beszélt az alfákkal. És hiába kérdezném meg, tudom, hogy nem mondana semmit. Mert miért mondana nekem bármit is? Hiszen akkor sem magyarázta el, mikor az erdőben voltunk.
Borzalmasan érzem magam. Ha Sant itt hagyom két nap múlva, félek, hogy mi lesz utána.

-Mingi, te tudtál erről? - kérdeztem a mellettem állót, mikor mentünk hazafelé.

-Nem. És nem hazudok, megnézheted.

-De akkor mégis miért?

-Fogalmam sincs Wooyoung. Bevallom, engem is zavar egy kicsit. Hozzászoktam Szöulhoz. Hiányozni fog.

-Várj. Elhagyjuk Szöult? - álltam meg.

-Igen. Miért?

-Ez nem lehet igaz. - néztem magam elé.
-Vissza kell mennem Sanhoz.

-Mégis miért? Mi a baj?

-Én, én nem tudtam erről. - fordultam meg, és visszaindultam. Mikor Sant megláttam lehajtott fejjel sétálni, odarohantam és hátulról megöleltem.

-Wooyoung?
-San. E-elfogjuk hagyni Szöult. Nem akarlak itt hagyni.

-Semmi baj Wooyoung, tényleg.

-Kérlek ne hazudj. Érzem San, rohadtul érzem. Még van két nap, azt csakis veled fogom eltölteni.

-Csak rosszabb lesz, mikor elmész.

-Nem érdekel. Veled szeretnék lenni ebben a kis időben. Használjuk ki kérlek. Szeretlek San, kérlek kérlek legyünk együtt ebben a két napban.

-Ahogy akarod Wooyoung. - fordult szembe velem, majd lassan ajkaimra hajolt és megcsókólt.

-Figyelj, én nem tudom mi ez az egész dolog. Az apám biztos kitalált valamit, hogy ne lehessek veled. - hajtottam fejem a vállára.

-Nem hiszem, hogy ez az apád ötlete volt Wooyoung.

-Mi? San..

-Wooyoung..én nem tudom, hogy nálatok farkasoknál hogy működik ez az egész, de ha el kell menned kiképzésre, menj, nem tartalak itt. És ne miattam szegülj ellen az apádnak kérlek.

-San, ez... - itt pedig el kezdtem sírni. - Ez fájt San.

-Woo.. - ért gyengéden az arcomhoz, de most nem hideget éreztem, hanem enyhe meleget. De annyira jó érzés volt, hogy képtelen voltam rákérdezni, és még a szememet is lehunytam. - El fogsz menni a kiképzésre, és majd két év múlva már egy erősebb és képzettebb farkas fog visszajönni. 116 évet eddig leéltem, ez a két év, nekem nem fog sokat számítani.

-Hogy? - nyitottam ki a szemem. - Hogy hogy nem hideg?

-A kezem?

-Ühüm. - elvette a kezét és egy halvány tűz keletkezett a tenyerén.

-Ezért.

-De hogy?

-Valószínűleg a démon ereje ami bennem van. Tudod mielőtt vörös lett a hajam, Seonghwaék éjszaka meg akarták nézni, hogy hogy reagálok azok után. Aludtam, de mikor felkeltettek majdnem eltörtem Seonghwa kezét. Tűz keletkezett körülöttem, de engem nem égetett meg. Akkor változott vörössé a hajam. És mikor téged elvitt az apád, kiakadtam, hogy az álmom igaz, és ugyanúgy megjelent a tűz körülöttem. Azóta próbálom hát javítani ezt, hogy mégegyszer ne történjen meg. És most itt tartok. Elő tudom hívni, amikor akarom.