Bloody love [woosan] ((Befejezett))

Beavatás

{San}

-Ideje menni. - mondta Wooyoung, mikor ő is elkészült. Mindketten elhagytuk a faházat, majd kimentünk sorakozni.
Lassan mindenki egyhelyre gyűlt, és mikor a busz megérkezett értünk felszálltunk. Én ugyanúgy Wooyoung mellett foglaltam helyet, bár egy kicsit hezitáltam. Először is, mert félek, hogy bántani fogom, másodszor meg...Wooyoung megszerezte azt a tárgyat, ami most a táskájában van. Nem tudom mi az, de nem is akarom megtudni. Azt sem igazán tudom, hogy hogy jutott hozzá, hiszen az a jel az apám jele ott, amivel lepecsételte. Bizonyára segített neki valaki, persze nem a vámpírok közül.
A napokban pedig észrevettem, hogy Wooyoung gyakran fájdalja a vállát, ahol megharaptam. Aggódom érte, hiszen nem tudom mi van vele. Mindig azt mondja semmi baj, de szerintem van...

Mikor leszálltunk Wooyoung megvárta velem, míg mindenki eltűnik a helyszínről, majd mi is elindultunk. Elkísért az erdőhöz, majd elköszönt és ment haza. Én is így tettem. A hátam mögött pedig ismét hallottam a morgást.
De hiába nézek hátra, nincs mögöttem semmi és senki.
Gyorsan hazamentem, de mikor beléptem az ajtón, apám és a klán többi tagja is velem szemben álltak. Mit rontottam el megint? Főleg, hogy az apám is itt van.

-A-apa. - mondtam félve.

-Hallottam, hogy kiszívtad valaki vérét. Igaz ez? - kérdezte ijesztően.

-I-igen.

-Nos akkor, előttem is megtudnád mutatni?

-Mi?

-Jól hallottad. - hirtelen eltűnt, de hamar visszatért egy nővel előtte, kinek a szája egy fehér selyem szalaggal van lekötözve, és valószínűleg sír. - Itt előttem most, szívd ki a vérét!

-Apa, én nem..

-Nem érdekel! Ne merj ellenszegülni nekem San! - kiabált rám, amire félve lépkedtem a nő felé. Seonghwa elvette tőlem a táskát, én pedig a nő elé értem.
Az arcára néztem, majd apáékra.

-Ha elakarod venni az életét, a nyakát harapod meg, de ha azt akarod, hogy éljen, akkor a kulcscsontjánál csinálod. - mondta Yeosang, nekem meg eszebe jutott az a nap.

-Csak hogy ez a nő meg fog most halni, nem igaz San? - kérdezte az apám.

-D-de.

-Akkor csináld! - kiabált. Félve a nő nyakához hajoltam, egy kis hezitálás után végül belé mélyesztettem a fogaimat és elkezdtem szívni a vérét. Nem olyan jó, mint Wooyoungé, ennek a nőnek sokkal rosszab. Ez ez, szinte már keserű és undorító. De elvileg mindenkinek más a vére. Lassan eltávolodtam tőle, az előttem levő pedig tehetelneül esett a padlóra. Gyorsan hátralépkedtem és megláttam a halott embert.

-E-ezt én csináltam? Elvettem egy nő életét?? - kezdtem aggódni.

-Ezzel két napod maradt San.

-Mi? - néztem félve de aggódóan az apámra.

-Két napig itthon maradsz, mert nem leszel képes iskolába menni. Bizonyára érezni fogod a változást. - mondta Seonghwa.

-Gratulálok San. - szólalt meg Yunho is.

-Mo-most mi van? - kérdeztem rá, mert fogalmam sincs miről van szó.

-Tudod mi hamarabb átestünk ezen. De mától végre te is uralni fogod a vámpír erőt. Én is gratulálok. - Yeosang válasza után ránéztem az apámra aki idejött mellém. Ráfogott a vállamra, majd eltűnt.

-Segítsetek elrejteni a testet fiúk!

-Komolyan, örülök hogy San megölte. Ez a nő már akkor bosszantott, mikor elkaptam.