Bloody love [woosan] ((Befejezett))

Epilógus

Öt évvel később

-Minden rendben lesz. Ez egy szép pillanat lesz San.

-Én.. Erről álmodoztam öt évig.

-Lassan az oltárhoz kell menned és ott várnod a szerelmedet.

-El fogom sírni magam.

-Hé.. Nyugi, semmi baj.

-Köszönöm, hogy támogatsz.

-Tudod, már én is házas vagyok.

-Igaz.

Seonghwa és Hongjoong egy évvel ezelőtt házasodtak össze. Én pedig most fogok. A mai napom fogom összekötni az életemet azzal a személlyel, akit mindennél jobban szeretek. És mivel nem akartam nagy tömeget, így Wooyoung falkája van itt, a legfőbb alfák, a vámpírklán és a vámpírtanács. Mint Seonghwanal.

-Menned kell.

-Mi?

-Ne félj. Ez a nap lesz a legszebb.

-Igazad van.

-Gyere. - kísért ki innen, majd felkísért az oltárhoz, ahol egyedül hagyott. Majd megszólalt a zene, amit külön Seonghwa választott. Különlegesen illett. Majd kinyílt a szemben lévő ajtó, és megpillantottam őt, gyönyörű fekete öltönyben az apja mellett. Majd elkezdtek bevonulni. Wooyoung végig a szemembe nézett, ahogy én is az övébe. Majd mikor ideért, az apja elment én meg megfogtam a kezét és ő fellépett ide velem szembe.

-Gyönyörű vagy. - mondtam, majd elmosolyodott, de láttam, hogy lassan könnybe lábad a szeme.
A mellettünk álló ember elkezdte az eskü szövegét mondani, én meg végig Wooyoung szemébe néztem továbbra is, de éreztem, hogy lassan én is a sírni fogok. De ő hamarabb elsírta magát. A gyűrűket is már felhúztuk egymás ujjára.. Nem sokkal később viszont elhangzott az a bizonyos kérdés.
-Igen. - válaszoltam rá, és már a könnyeket az arcomon éreztem.

-Igen. - válaszolt ő is, majd a mellettünk álló ember házastársakká nyílvánított minket. Végül lassan Wooyoung ajkaira hajoltam és megcsókóltam, amit egyből viszonzott.

-Szeretlek Wooyoung.

-Én is szeretlek téged San. - mosolyodott el még mindig könnyes szemekkel.
A közönség elkezdett tapsolni, így rájuk néztem. Seonghwa büszkén nézett ránk. És ami mégfurcsább, apám is magára erőltetett egy mosolyt. Sosem láttam mosolyogni eddig, ezért is meglepő.
Majd visszanéztem Wooyoungra, aki megölelt engem, de nem haboztam, rögtön visszaöleltem.
-Köszönöm San. Mindent amit eddig tettél. Csodálatos vagy, és nagyon szeretlek téged. Köszönöm. - mondta sírva a szavakat.

-Én is köszönöm, hogy vagy nekem. Hogy most itt állhatunk ketten. Szeretlek téged, sőt, imádlak...

Miután levonultunk, elmondták, hogy hova menjek, így Wooyoungal magam mellett, elindultam a nagyterembe, ahogy a többiek is követtek.
Mikor beértünk, megláttam a nagyon szépen feldíszített termet, ami még nekem is meglepetés volt. Majd ránéztem Wooyoungra, aki csillógó szemekkel nézett körbe.

-Ez gyönyörű. - mondta.

-Szerintem is. Táncolunk?

-Húha..nem nagyon tudok táncolni. De igen. Veled mindent.

-Nélküled semmit. - válaszoltam majd felényújtottam a kezemet, amibe belecsúsztatta a sajátját én meg belekezdtem a táncba.

Szerencsére Seonghwa megtanított, aminek pedig hálás vagyok. Így lassan vezettem Wooyoungot. Ahogy szinte mindenki más is táncolt. Egyesek a párjukkal.
Amikor pedig ennek vége lett, egy pincér jött hozzánk és felkínálta az alkoholt, amit mindketten elfogadtunk. Majd apám és az ő apja társult mellénk.