« Million Reasons » Befejezett

2.

Nos Drágák itt a második rész! Ez több időintervallumot foglal magában, csillagokkal jelöltem a napok, hetek múlásást. A későbbiekben is lesz ilyen, sajnálom. Mindenkinek szép napot! 

Pusz R. 😘

⁕

Az elmúlt két hétben hiába vártam Eddie hívását, ő nem jelentkezett. Ahogy a fiú sem tűnt fel a kertben, végül már kezdtem feladni. Talán hagynom kellene az egészet, de engem nem ilyen fából faragtak. Sosem adtam fel semmit, mindennek a végére jártam. Ezzel most sem vagyok másként, a kíváncsiság hajt. Valamint a lelkiismeretem, valahogy segítenem kell ennek a fiúnak. Mert láthatóan szüksége van rá és nem látok mást a környéken, aki megtenné. Azok a szörnyű hangok, amiket éjszakánként hallok megőrjít. Egyre jobban hajt valami felé, érte, miatta. Érezem tennem kell valamit érte, nem hagyhatom szenvedni. Ez az egész nagyon - nagyon nincs rendben. Alana tegnap bőröndökkel felszerelkezve hagyta el a házat, a repülőjegy foglalásait lenyomoztam, ezek alapján négy napra elutazott Angliába. Nekem sem kellett több, kicselezve a kamerák látószögét csengetek be a házba. A fiúnak bent kell lennie. Tekintve, hogy folyamatosan megfigyeltük a házat Olivia - val felváltva. De legnagyobb sajnálatomra senki sem nyitott ajtót. Mit is képzeltem hisz, ha be van oda zárva akkor egyértelmű, hogy nem fog ajtót nyitni. Visszaballagok a házamba és letelepedek a szokásos helyemre az ablak mellé. Nem is kell sokat várnom az ismerős alak megjelenik a kertben. Más ruha van rajta, mint a múltkor, de ezek is erősen el használódottak. Szakadtak és rongyosak, lógnak rajta. Járása most is erőtlen és gyenge talán jobban, mint a múltkor. De nem ül le a lépcsőre, lassan nagyon lassan lépked a fűben. Ekkor tűnik fel, hogy cipője sincs. Vajon egyáltalán vagy csak most? Jelenleg nyugodtnak tűnik, gazella léptekkel sétál körbe - körbe. Láthatóan nagyon élvezi, hogy kint lehet. Jólesően tartja az arcát a napfény felé, még én is beleborzongok. Pedig a fejét nem szokta felemelni, bár most sem tart sokáig. Olyan, mint egy látomás vagy egy délibáb. Pislogni sem merek nehogy eltűnjön a szemeim elől. Van benne valami megfoghatatlan, elérhetetlen, ami vonzza a tekintetemet. Eltátott szájjal nézem, órákig képes lennek csodálni őt.

⁕⁕⁕

Ahogy telnek a hetek egyre jobban érlelődik bennem a gondolat, hogy valamiképp segítenem kell ennek a fiúnak. Nem hiszem, hogy valamilyen betegsége van. Maximum annyi baja lehet, hogy fél rettenetesen fél. Ez a nézéséből és a mozgásából is látszik. Olyan, mint egy riadt vad, akit űznek. Valamint nagyon le van gyengülve, alultáplált. Arról is van némi sejtésem mi lehet a háttérben, a nő fogva tartja. Valamivel magához láncolja, a bántalmazás is borítékolható. Bár azt nem tudom miként csinálja, mert a srác két fejjel magasabb nála. Ki lehet ez a nő valójában?! Idegesen csapok az asztalra, majd sétálok az ablakhoz. A fiú, ha akarná meg tudná magát védeni. De valamiért mégsem teszi, vajon mi a franccal tartja a markába? Bár, ha jobban belegondolok tényleg gyenge, nagyon gyenge. A járásán is látszik mennyire erőtlen. Ez alatt az idő alatt csak egyetlen egyszer nézett fel. Mintha tudná, hogy valaki figyeli. Pár másodpercig hagyta a tekintetét az ablakon, ahol állni szoktam. Akkor is csak egy pillantás volt az egész. Volt időm kifigyelni a mozgását, a viselkedését. Egészen biztos, hogy fájdalmai is vannak. Sokszor előfordul az is, hogy napokig fel sem tűnik a kertben. Amikor pedig kijön olyan, mintha drogos lenne vagy le lenne szedálva. Már négy hónapja annak, hogy Eddie segítségét kértem. De még mindig semmi hír felőle. Olivia ma nincs a házban, bement a városba elintézni a bevásárlást. Amit nem is bánok, legalább nem idegesít. Már a nézése is frusztráló, hát még ha megszólal. Egy autó hangjait hallom odalentről, majd a csengőt. Gyorsan felveszem az álcaként használt szemüveget, a nadrágtartós nadrágot. Hajamat a homlokomra zselézem, mielőtt ajtót nyitnék. Nyugodt léptekkel közelítek az ajtó felé, a pisztolyomat a hátam mögé fogom. Biztos, ami biztos sosem lehet tudni ki áll az ajtó túl oldalán. De, amikor kinyitom legnagyobb meglepetésemre, Eddie barátom viharzik be rajta, és fekszik el a kanapén. Majdnem felborítva engem is.