« Million Reasons » Befejezett

7.

                                                                               Üdv mindenkinek! 

Mivel ma van a 1D  11 éves évfordulója, úgy gondoltam meglepetésként minden könyvemből teszek fel ma is egy új részt. 

Puszi mindenkinek szép napot R. 😘😘

💚💙

Lesétálok egészen a ház mellett lévő tóig, majd a stég szélére ülök. Lábaimat török ülésbe húzva nézem a vizet, ahogy az esti szellő fodrokat forgatja rajta. Ép ésszel felfoghatatlan, amit Alana vagyis Tatiana ezzel a sráccal művelt. Egy héten egyszer fürödhetett és öltözhetett át. Nem nyúlhatott semmihez, a babán kívül. Nem ülhetett le a székre, enni nem tudom mikor kapott. Mert vacsorát biztos nem, ahogy ebédet sem. Egy pohár víz, az nem vacsora és főleg nem az asztal alatt. Ezen kívül ütötte, verte ahol csak érte. Kínozta a legkülönfélébb módszerekkel. Amikor észrevettem, hogy nincs ujjlenyomata egyenesen hányni tudtam volna. Tudom ez mivel jár, ha nem szikével távolította el, akkor savval. Sajnos az utóbbit előbb el tudom képzelni, tudván ez a legkedveltebb módszer az oroszok körében. Halk léptek zaja üti meg a fülem, Jack telepedik le mellém.

- Vissza kellene jönnöd. Tudom, hogy nehéz de egyedül benned bízik. Alig bírtuk ketten vissza kísérni az emeletre. - hangsúlyosan mondja ki a szavakat.

- Én ezt nem akartam Jack, nem tudom megcsinálni. Ezt a fiút annyira tönkre tették, hogy segítsek én neki? Engem is megvisel ez az egész. - válaszolom lehajtott fejjel.

- Figyelj, sok ilyet láttam. Nem tud egyik napról a másikra elvonatkoztatni a vele történtektől. Türelmesnek kell lenned vele. Lesznek jobb és rosszabb napjai. Hidd el, nagyon jól csinálod! Ha nem így lenne, nem bízna benned már is. Neki most csak te vagy az egyetlen biztos pont az életében.

- Ezt mind értem, de hogyan álljak hozzá érzelem mentesen? Legtöbbször annyira felkavar amit látok, a sérüléseket, a viselkedést. - szó szerint már én is szenvedek.

- A legtöbb amit érte tehetsz, hogy mellette vagy és beszélsz hozzá. Előbb utóbb válaszolni is fog. Hidd el, egy év múlva le sem fogod tudni lőni, annyit fog beszélni. - mosolyog. Majd feláll, sürgetve ezzel engem is. Itt az erdő közepén kezd ilyenkor már hűvös lenni. Az igazat megvallva kezdek fázni is és a szúnyogok is jönnek.

- Igen, igazad lehet! Csak az még nagyon messze van. - sóhajtom, miközben elindulunk vissza az ösvényen.

- Nem lehet! Biztos, hogy igazam van. - ahogy a ház elé érünk, a felhajtóra egy autó érkezik. Kérdőn nézek Jack - re, aki csak int egyet. Előre megy üdvözölni az érkezőt, majd mindketten felém sétálnak.

- Üdvözlöm ügynök, én Dr. Henry Featur vagyok. - nyújtja a kezét a férfi felém.

- Örvendek a nevem... - mondanám, de leint.

- Nem kell! Hagyjuk a neveket, amit mondhat az úgysem az igazi. Az igazit meg nem mondhatja ki. Menjünk, nézzük meg azt, akihez hívtatok. - el is indulunk be a házba. Az ebédlőben már csak Emma van. Őt is üdvözli a doktor, tovább megyünk az emeleti szoba felé. Jack nyit be a helyiségbe, majd int a doktornak. Mindketten követjük, persze Harry megtalálta az egyetlen üres sarkot, ahol nincs bútor. Oda kuporodott be a szokásos pózba. Henry lépne oda hozzá, de Jack visszahúzza.