« Million Reasons » Befejezett

4.

Már javában elmúlik este hét, mikor a kocsiba próbálom a rengeteg holmit berámolni. Az áruház parkolója már kezd kiürülni, nekem is ideje indulnom. A csapat hétre érkezett. Igyekeznem kell és kicsit be is borult az ég. Bassza meg ez kiment a fejemből! Nem néztem meg az időjárás jelentést, hogy milyen idő lesz az elkövetkező napokban. Gyorsan felhívom Olivia-t, hogy orvosolja ezt a problémát. Talán erre alkalmas, remélem ezt meg tudja csinálni. Carlos már a furgonnál vár, hogy átpakoljuk a holmikat. Ami nem fér be, az marad az enyémben. A tervek szerint Eddie, Carlos és Emily jön ezzel. Even, Olivia, Harry, én és a kicsi a hippi autóval. Mire a házba érek már mindenki megérkezik a szokásos ruhában. Fekete szerelés és golyóálló mellény valamennyiükön. Bár kizárt dolognak tartom, hogy erre szükség lesz. De ez a szabály!

- Nos üdv mindenkinek! Örülök, hogy eljöttetek. - még be sem fejezem a mondatot. Eddie már ház zengető nyerítésben tör ki. Értetlenül nézek rá, hogy mi a fasz baja van.

- Tommo baszd meg, menj és öltözz át. Ilyen cuccban még egy három éves sem tud téged komolyan venni. A hajaddal is csinálj valamit, mert kritikán aluli. Szívesen megvárjuk! - bólogatnak a többiek is visszatartva a röhögést. Felügetek az emeletre, fél szemmel rápillantok a házra az alsó szinten ég a villany. Ezek szerint Alana még itthon van. Pedig lassan indulnia kellene a reptérre. Az idő viszont kurvára aggaszt, egyre viharosabban fúj a szél. Az eső meg szakad, akármi is lesz ma már ki kell hozzuk onnan őket. Felveszem a fekete nadrágot és felsőt. Ijedten ugrok vissza az ablakhoz, ugyanazokat a hangokat hallom, amit éjszakánként. A rohadt kurva még indulás előtt jól megkínozza szegény Angyalt. A szemeimben könnyek gyűlnek, mindenem remeg. Össze kell magam szedjem mielőtt lemegyek. Egyre jobban kezd ez az ügy érzelmileg befolyásolni. Lehet, hogy öregszem?! Inkább elindulok lefelé, képtelen vagyok tovább hallgatni.

- Na most már jó leszek? Kezdjünk bele, már nincs sok időnk. Tonny és Linda ti lassan menjetek, a nőnek is nem sokára indulnia kell. Addig figyeljétek, amíg fel nem száll a gép. Ha bármi rendkívüli van, azonnal jelentsenek. Ugye működik a rádiótok? - a két érintett csak biccent.

- Persze főnők, mint mindenkinek! Leteszteltük mielőtt megjöttél! De mi akkor megyünk! - a hátsó bejáraton át el is hagyják a házat.

- Tehát akkor - fordulok az itt maradottak felé - Eddie, Olivia és én megyünk be a házba. Te Eddie mész az emeletre a srácért, Olivia a gyerekért. A tervrajz szerint három szoba van az emeleten. Gondolom egy a gyereké, a másik kettő a nőé és Harry- é. Én lent maradok a földszinten, csinálok pár fotót. Amint összeszeditek őket, lejöttök és a teraszon át távozunk. Ahogy megbeszéltük gyorsnak kell lennünk, egy óránk van mindenre. - hadarom a tervet egyre idegesebb vagyok, kint villámlik és dörög.

- Mi lesz, ha ez keresztül húz mindent? - mutat az ablakra Emily a kinti időjárásra célozva.

- Nem tudom srácok, de bármi is lesz. Ma mindenképp ki kell őket hozzuk! Indulás előtt még azért megkínozta kicsit. - mutatok a ház felé lehajtott fejjel. Nem akarom, hogy észre vegyék a könnyeimet. Bólint majd visszahanyatlik a fotelbe.

- Akkor nekem elől lesz a helyem ugye? - szól most az eddig csendben figyelő Carlos.

- Igen! Te elöl, Emily pedig hátul. - közben rádió üzenet jön. Felkapom a fülest beillesztem a fülembe.

- Mond Tonny?

- Az alany elindult, reptérre! Megyünk mi is utána. De készüljetek előbb Louis, mert szar az idő. Félő, hogy törlik a járatot akkor pedig haza fog jönni! Nem várhatjátok meg az éjfélt!