« Million Reasons » Befejezett

10.

⁕⁕⁕

Ahogy sejtettem, úgy alakult minden. Az elmúlt négy hét során, Harry alig szólt pár szót hozzám. Látom rajta, ezt nem bosszúból csinálja egyszerűen csak túl bizalmatlan. Sokszor ül magában a sarokban és csak gondolkodik magát hintáztatva. A rendszeres étkezéseknek hála kezd kicsit kikerekedni. Sokat ugyan még mindig nem eszik, sőt az első időkben vissza is jött neki az a kicsi is. Már nem olyan gyenge mint az eleinte, de még nagyon hosszú út vár rá. Továbbra sem nagyon nyúl a dolgokhoz, megtanultam ezzel együtt élni. Mindenhová én viszem, vagyis inkább kísérem. Megszoktam azt is, hogy minden mozdulatomat magyarázom. A csók nem ismétlődött meg és nem is erőltettem. A reggeli és esti puszi viszont rendszeressé vált. Olyan természetes, hogy így köszöntjük egymást. Meg persze az együtt alvás, vagy az ágyban, vagy a sarokban Azóta többször hallottam őt énekelni, igyekeztem megjegyezni a dalt. Rá is kerestem az interneten mi lehet a címe. Guns'n Roses- tól Sweet Child O'Mine, (édes gyermekem) ismertem ezt a számot. Csak ebben az acapella változatban, ahogy ő énekelte nem ismertem fel. Most is itt állok a gyerekszoba küszöbén a reggeli kávés bögrével a kezemben. Csak gyönyörködöm apában és lányában, ahogy harmonikusan el vannak a maguk kis világában. Hallgatom ahogy énekel, de valamiért úgy érzem ez a dal most nem Rose- nak szól. Ezt eddig még nem énekelte egyszer sem. Épp fordulnék ki a szobából amikor halkan szól utánam. Fel sem nézett azt sem tudom honnan tudta, hogy nézem őket. De valahogy mindig megérzi.

- Million Reasons. (Millió Pillanat) - mondja, felnézve rám zafírként tündöklő szemekkel. Tekintetében elveszve állok percekig, el se hiszem mit hoz ki belőlem. Egy pillanatra lehunyom a szemem, mire kinyitom Jack áll előttem. Tekintete nagyon feldúlt látszik rajta, hogy ideges.

- Gyertek velem most. - utasít. Köpni nyelni nem tudok a meglepetéstől. De ellenvetés nélkül lépek a szekrényhez a babahordózóért. Most az Angyalra adom, aki csak értetlenül néz rám.

- Semmi baj, tegyük amit kér mindjárt meg tudjuk. - nézek rá melegen, remélem a tekintetem elég megnyugtató neki. Szorosan öleli magához Rosie-t, hangtalanul követjük Jack - et. Lent a konyhában Emma főzi az ebédet, Olivia segítségével.

- Hova mentek? - kérdezi a kolléganőm, arca elég feldúlt. Egyre kíváncsibb vagyok vajon mit akarhat Jack.

- Kiviszem sétálni kicsit a fiúkat, míg főztök. Louis kérte, hogy mutassam meg a kutyákat. - mondja Jack, de kíváncsi azokra a fene. Én biztos nem, félek tőlük mint a tűztől. Majd egy puszira a nejéhez lép mosolyogva. A fenti idegesség, amit én láttam rajta most egyáltalán nem látszik. Piszok jó színész lehet. Kézen fogva Harry - t megyünk utána, ki egészen a kutya kennelig. Végig nem szól egy szót sem, a levegőt betölti a hangos ugatás. Remélem nem itt akar beszélgetni, mert semmit sem fogunk egymásból érteni ekkora ricsajban.

- Pár percet elidőzünk itt. Nézzétek a kutyákat, mintha érdekelne benneteket. - tényleg csak kicsit maradunk. Rosie- nak nem tetszik a lárma és sajátot csinál. Harry hátrál vele, hogy csökkenjen a zaj. Lassan sétálunk utánuk, mi is Jack-el.

- Mondd már mi van? Miért kellett kijönnünk? Baj van? - záporoznak a kérdéseim.

- Van. De kerüljünk egy kicsit távolabb a háztól. Itt nem beszélhetek. - pillantásán látom, hogy komoly dologról lehet szó. Az egész testemet kezdi átjárni a rettegéssel tele félelem. Pár perces séta után végre megáll, szembe fordulva velünk kezd beszélni.

- Csináljatok úgy mintha valami nagyon érdekes dolgokról beszélgetnénk. - mindketten csak bólintunk. Harry tekintetén látom kezd eluralkodni rajta a pánik, a kicsi lány elszunnyadt közben. Karomat átvetem az Angyal vállán, úgy húzom közelebb.