« Million Reasons » Befejezett

20.

Hi! 

Amint megszoktátok nem szoktam írni megjegyzéseket a fejezetekhez. Ez most egy kivételes alkalom. Szeretném megköszönni mindenkinek az olvasást a csillagokat! A hozzászólásokat főleg, nagyon jól esnek bármi is az amit írtok. Ebből látom, érzem van akinek tetszik amit és ahogyan írok! Milló köszönet, puszi ölelés mindenkinek. R. 😘

⁕⁕⁕

Lassan kész az ebéd és sem Rosie sem Harry nem jelent meg még a konyhában. Ami jó, így nyugodtan tudtam telefonon beszélni Jack- el. Ő még az nap rájött, hogy valami nem stimmel. Ki is szedte belőlem, a vizsgálati eredmények most jöttek meg. A lelkemre kötötték Emma -val, hogy hívom őket ha megvannak. Elmondtam nekik amit Oliver nekem mondott, minden egyes szót. Megígérték, hogy a műtétre itt lesznek és segítenek mindenben amiben csak tudnak. Harry -nek még nem mondtam el, nem akarom szegényt még ezzel is terhelni. Van neki elég baja majd, ha már esetleg helyrejön. Az sem biztos, hogy túl élem. Akkor meg miért fájdítsam a szívét. Ideje megnéznem mit csinálnak, bár sejtem. Sok lehetőség nincs, most is mint mindig a hálóban lelek rájuk. Az ajtóból figyelem őket, az Angyal a sarokba ücsörög a kicsi lánnyal az ölében. Tele pakoltam neki puha párnákkal és takaróval. Most már kényelmesen tud itt gubbasztani amikor csak kedve tartja. A kicsiny egy mesekönyvet nézeget, Harry mint általában az ablakon kifelé nézve az utcát figyeli. Sokat változott az elmúlt két hónap során, már beszél legalább is velünk. Idegenek társaságában nem, nem is szeret kimenni még az utcára sem. Pedig délután muszáj lesz elmennünk ruhákat venni neki, napok óta készítem fel erre. Az evés már szépen alakul és nem csak palacsintát eszik. Szinte mindent egyedül csinál, a fürdéstől az öltözködésen át. Bár nagyon szereti, ha együtt fürdünk és kényeztetem közben. A hangos zajoktól és hirtelen érintésektől még mindig összerázkódik. Látom rajta, hogy minden nappal egyre bátrabb és bátrabb. A csók terén is sokat fejlődött már és engem is meg mer érinteni. Biztosan mondhatom, hogy nagyon ügyes kezei és szája van. Ha tehetné minden nap gyakorolna, igazán lelkes. Mindig az mondja, hogy hosszú időt kell bepótolnia. Hát én meg hagyom neki naná hogy! Az igazi szeretkezés még várat magára, már az is nagy szó, hogy eddig eljutottunk.

- Gyertek kész az ebéd. - suttogom, nem szeretném őket megijeszteni.

- És ezért álltál tíz percet az ajtóban? - kérdezi miközben az igéző zöld szemeit rám villantja a vállai felett. Ezen mindig mosolyognom kell, az ő elmondása szerint érzi az illatomat. Onnan tudja mindig, ha mögötte állok. Rosie már le is ugrik az öléből, karjánál fogva rángatja fel az apját. Majd kézen fogva indulnak előttem a konyha irányába. Ebéd után Rosie - nak irány az ágy, most én fektetem le. Amíg Harry öltözködik, igaz nincs ínyére. Sarah is megérkezik, ő vigyáz a hercegnőre míg vásárolni megyünk. Csak halkan köszön be a szobába, amíg a kicsi lány alszik kényelembe helyezi magát a kanapén. A könyvespolcon mindig talál magának olvasni valót, de olyan is előfordult már hogy addig uzsonnát csinált Rosie – nak.

- Készen vagy? - kukkantok be a hálóba, de csak lehajtott fejjel ül az ágy szélén.

- Nem, nem akarok menni! - mondja durcásan, karba tett kezekkel.

- Angyal pedig muszáj lesz. Nincs már egy normális pólód sem és a cipőd is kezd tönkre menni. Gondoltam vehetnénk neked egy telefont is! - rémültem kapja fel a fejét és néz rám.

- Azt már nem, az nem kell az biztos drága! - aha szóval innen fúj a szél, sejthettem volna.

- Elmondjam mit gondolok? Vagy elmondod te? - ülök le mellé és a kezéért nyúlok.