« Million Reasons » Befejezett

26.

Harry:

Az a kurva nap az arcomba süt, ki volt az a barom aki felhúzta a redőnyt? Nyögve, nagy nehezen nyitogatom a szemeimet. Jó kis buli volt az éjszaka, most sem ittam kevesebbet mint tegnap. Nem baj majd este megismétlem! Bár abban biztos lesz egy két kanyar, Louis tuti megint hisztizni fog. Egész nap csak fekszik, magát sajnáltatva. Szinte már fel sem kel az ágyból, sehová nem akar menni sohasem. Nem tudom hogyan lehet ennyire lusta valaki, állandóan csak ágyban van. El kellene már gondolkodnom a költözésen, unom ezt az egészet. Meg így nem tudok Tom-al sem lenni. Pedig szívesen kipróbálnám már vele, milyen lehet az ágyban. Összeszedem magam irány a tusoló, lassan itt lesz értem. Elmegyünk a buli előtt valamerre kajálni, vagy legalább a kocsiba egy kis petting partira. Körülnézek a helyiségben kivételesen Louis nincs itt a hálóban, nem baj legalább nem kell hallgatnom. Gyors tusolás és öltözködés után már repülök is a földszintre. Csak Jack van lent. Ki is ment a fejemből, hogy tegnap este jönnek.

- Jó reggelt! - köszönök halkan. Még mindig tartok tőle, olyan csúnyán tud nézni. Főleg az utóbbi időkben. Meg amúgy is mindig olyan tekintélyt parancsoló a megjelenése. A hideg kiráz tőle sokszor, de Rosie-t szereti Emma -val együtt. Ez a lényeg!

- Neked is! Bár már nincs reggel! - mordul fel az újságból. Na ez az erről beszélek!

- Hol van Louis? Kellene egy kis pénz. - fordulok felé, mérgesen lángoló szemekkel hajítja el a kezében lévő újságot. Majd megáll előttem két centivel. Pedig tudja, hogy nem szeretem ha közel jön bárki is. Na jó egy két ember kivételével.

- Lefektettem Rosie- t. - lép be Emma is, de egyből el is hallgat ahogy ránk néz!

- Neked megint csak az a fontos, hogy bulizni menj? Az kurvára fel sem tűnik édes fiam, hogy mi van körülötted? - szinte már kiabálva beszél. Majd a vállamnál fogva lök le az egyik fotelbe.

- Jack! Hagyd! Louis ezt nem akarná. Kérlek, megígértük neki, hogy nem szólunk. - lép a férje mellé és teszi a vállára a kezét.

- Nem hagyom Emma. Elég volt! Szenvedjen ő is kicsit! Különben is Louis -nak szüksége lenne rá! - szól vissza a nejének. A tekintetem kapkodom kettejük között, semmit sem értek. Mi van? Miről nem kell tudnom? Valami hihetetlen baljós érzés kerít hatalmába, idegesen ugranék fel. De Jack nem hagyja.

- Itt maradsz! És kurvára végig fogsz hallgatni. - nyikkanni alig merek. Na jó nem is, még a levegőt is visszatartom inkább.

- Jó akkor mondjad gyorsan Jack. Nem érek erre rá! - vágom oda neki dühösen mikor me tudok végre szólalni, hiszen Thomas nem sokára itt lesz értem.

- Tényleg nem látsz az orrodon túl? Nem tűnik fel, hogy mi megy körülötted?

- Nem. Mi? - kérdezek vissza. Igazán a lényegre térhetne már, kezdem unni ezt a beszélgetést.

- Louis kórházban van, te agyament. Azért nincs itt. Műtik! Az is lehet, hogy ki sem jön a kibaszott műtőből. De neked megint azon jár az eszed hogyan lépj le itthonról. Már a lányod sem érdekel! - egyre jobban ordít, a feje vörösödik az idegtől. Inkább lehajtom a fejem rájuk sem merek nézni. Miért műtik? Elfog a páni félelem, én nem akartam ezt! Ó, Istenem ezt nem!

- De hogy? De miért? - a szememben könnyek gyűlnek, a kétségbeesés kezd eluralokdni rajtam ahogy a pánik is.

- Három hónapja mikor kihoztunk téged a diliházból, már akkor sem volt jól. Oliver diagnosztizálta agydaganattal. Ami veszélyes helyen van, eddig meg sem akarta magát műttetni. Miattad! Veled akarta tölteni ezt a kis időt, ami még adatott neki. Erre te mit csinálsz? Na mit? - hatás szüntetet tartva hallgat el, de kis idő múlva folytatja. Már egy kicsit halkabban.