« Million Reasons » Befejezett

28.

„A szemeim is fennakadnak és valamiféle görcsroham tör rám. Hatalmas hangzavar támad a szobában, de a helyét hamar átveszi a csend és a megnyugtató homály. Már nem fáj, végre jó. Érzem az Angyalt itt van, fogja a kezem."

Most végre egyedül vagyok a szobában, Angyalom lement a büfébe. Két hete fetrengek az ágyban, már felfekvések vannak lassan a fenekemen. Senki sem hiszi el, hogy már jól vagyok és még csak fel sem engednek kelni. Most végre sem Oliver, sem nővér nincs. De még Harry sem, hogy megakadályozzon bármiben. Itt az idő! Óvatosan csusszanok az ágy szélére majd leengedem a lábaimat. Na eddig egész könnyen ment, ülő helyzetbe húzom magamat. Már ez is nagy szó, hogy a lábaimat lógathatom le az ágyról. Uccu neki, legalább elmegyek a mosdóba. Nem abba a fura alakú edénybe kell végeznem a dolgom. Már csak húsz centi és lent van a lábam a padlón, sikerül is leraknom őket. Mindkét kezemmel erősen kapaszkodom az ágy szélébe, azért nem mondom elfáradtam. Persze ez a nyomorult hátul nyitott szexi kis kórházi hálóing, faszán rám tekeredett. Lihegve fordulok meg, kicsit szédülök. Fejemet lehajtom az ágyra, miközben a könyökömön támaszkodok.

- Te mégis mi a bánatos fészkes fenét művelsz? - hallom meg az Angyal hangját. Na fasza lebuktam! Ledobálja a fotelbe a vásárolt dolgokat. Egyből érzem is, hogy mögém lép és átfogja hatalmas tenyerével a csípőmet. Ez most jól jön mert már azt hittem itt esek össze. Aztán az is lehet, hogy nem olyan jó ötlet ez a fogdosás.

- Angyal ezt ne csináld! - mordulok rá. De persze csinálja, még jobban a hátsómnak dörgölőzik. Már csak nyögdécselni van erőm, két lihegés között. Még szerencse, hogy legalább alsót vehettem fel.

- Mit ne csináljak? - búgja fülembe, miközben felemel és megtartja a felsőtestem.

- Pont ezt sem! Ne dörgölőzz az Isten Áldjon meg és ne lihegj a fülembe! - suttogom behunyt szemekkel. Annyira ki vagyok már rá éhezve, hogy képes lennék ennyitől elmenni.

- Szóval hová indultál? - de már a vállamat harapdálja, ahol lecsúszott az anyag.

- El akartam futni a világ végére, meg vissza! De az is elég, ha segítesz a mosdóig eljutni. - addig - addig ingerelt, hogy így most tuti nem fog sikerülni pisilni. Pláne nem álló cerkával.

- Akkor gyere vagy kapjalak ölbe és vigyelek, édes? - búgja azon az iszonyú szexi hangján.

- Szerinted így fogok tudni Wc- zni? - nyitom ki a szemem és nézek le a szerszámom felé, velem együtt ő is.

- Azt hiszem így nem, vagyis igen, de nem most. Nagyon kell? - közben el is indulunk a helyiség felé, hátulról támogat. Na de tényleg támogat, ahogy elnézem még plusz egy igen kemény bottal is.

- Nem annyira nem, még kibírom míg ez elmúlik. - egyre jobban fáradok, ha nem tartana biztosan már összecsuklottam volna. Folyamatosan hümmög mögöttem, valamit tervez. Remélem több merénylet nem lesz ellenem. Ez is bőven sok! De a mocsok tervezett! Elkezdi előröl felrángatni rajtam a kórházi cuccot, közben fél lábbal csapja be az ajtót.

- Mire készülsz Hazzy? - kérdezem, a hátamat teljesen a mellkasának döntöm a fejem a vállgödrébe. Már csak fél kézzel tart, a másik keze egészen máshol jár.

- Segítek tartani míg pisilsz! - mondja ártatlan hangon. Még el is hinném, ha közben nem az alsó ajkamat szívogatná és nyalogatná.

- Aham - aham. De ugye ohh ugye tudod, Jézusomhh ....

- Mit? - morogja ahogy a nyakamon a bőrt készül kidekorálni. Egy pillanatra leállítja a keze munkáját.