« Million Reasons » Befejezett

23.

„- Vége Harry, vége van meg csináltad! Hallod? Nézz rám, kérlek Angyal. Nézz rám! - nagy nehezen kinyitja a szemeit, átölelem amennyire csak tőlem telik. Az egész borzalomnak háttal fordítva. Most nem figyelek másra csak rá, végre meghallom a szirénázást. Remélem mentő jön. Mert most nagy szükség van rá, Harry összecsuklik a kezeim között."

Óvatosan engedem le magunkat a homokba, Harry folyamatosan reszket és rázza sírás. Most kevés vagyok, hogy megnyugtassam. Eddie és Tonny pár lépésre tőlünk csendben figyelnek csak. A mentősök megérkeznek, Olivia - val már teendőjük úgy sincs. Magunkhoz intem őket, mert viszont nekünk szükségünk van rájuk. Legalább egy enyhe nyugtatóra egészen biztosan. Picit távolabb megáll a mentőorvos, de még hallótávolságon belül. Tonny - val és Eddie -vel vált pár szót.

- Harry itt vannak a mentők, most már minden oké lesz. - idegesen kapja fel a fejét, és a rég nem használt nyüszítés jön elő belőle.

- Nem, én nem! Én nem akarom, félek! Nagyon félek! - dadogja a szavakat ijedten.

- Higyj nekem, már nem árthat többet neked! Nagyon ügyes voltál. Eddie segít eljutni a mentőig, csak megvizsgálnak és haza viszlek. Nézd csak ott van Rosie is. - mutatok arra amerről, az egyik ügynökünk vezeti felénk a kicsi lányt. Harry mikor meglátja önmagától ugrik talpra és rohanva indul meg a kicsi felé. Két lépéssel később érem be, Rosie- t ölelve ülnek be a kocsiba a vizsgálatra. Persze a kislány folyamatosan csacsog neki. Legalább elvonja az figyelmét a dolgokról. Nyugodtan hagyom ott őket, hogy pár szót váltsak a kollegáimmal. Lehajtott fejjel baktatok vissza, a már letakart testhez. Eddie, Tonny -val beszélgetve áll fölötte.

- Köszönöm! - mikor meg tudok szólalni, a hulla minimum fél méteres körzete csupa vér.

- Ó, Drága barátom igazán nincs mit! Ilyen jó kis spontán akcióban úgyis rég vettem már részt. - nevet fel Eddie, Tonny csak helyeselve bólogat. Óvatosan hajtom fel a ponyvát, láttam már ilyet, de most kicsit visszahőkölők.

- Hány tárat engedtettek belé? - kérdezem tőlük kíváncsian. De mindkettő először csak vigyorog.

- Én csak kétszer lőttem azt is a vállára célozva. - mondja Eddie.

- Hát én is! De én a lábára céloztam. - szól Tonny is.

- A te fegyvered teljes tára van a fejében! - a szám is tátva marad. Sok mindent elképzeltem Harry – ről, de hogy ilyen jól célozna arra gondolni sem mertem. Majd átnyújtja Eddie a 9 mm-es Berettámat. Amikor szétszedem tényleg a teljes tár üres, mind a tizenkét lőszer hiányzik. A csőben sem maradt egy sem.

- Kell a nyomozáshoz? Visszaadjam? - nézek rájuk, abszurd helyzet, de dagad a mellkasom a büszkeségtől. Határtalanul büszke vagyok a kedvesemre!

- Miért? Lesz itt bármi féle nyomozás? Baleset történt, nem egyéb! - teszi szét a kezét Eddie vigyorogva, ami már nekem is megy. Közben az egyik mentős lélek szakadva közelít. Jöjjek gyorsan mert baj van! A mentőhöz rohanva a kocsiba nézek, Harry vérben forgó szemekkel a padlón hintáztatja magát.

- Angyal, mi a baj mi történt? – kérdezem, de rám sem néz, Rosie -t oda intem magamhoz. Látta már így az apját, nem fél tőle ilyenkor. Átadom a mögöttem álló Eddie - nek.

- Mit csináltak vele? - fordulok a doki felé.

- Csak megvizsgáltuk, de nem igazán hagyta. Szerettem volna neki adni egy kis nyugtatót. Azután lett ilyen, hogy meglátta a fecskendőt. - mutat a kikészített injekcióra.