« Million Reasons » Befejezett

19.

Jelentőségteljesen nézek a volt kollegámra. Nem szeretném, ha a többiek tudnák, hogy nekem vissza kell jönnöm két nap múlva.

- Igazán nincs mit. Akkor a megbeszéltek szerint! - mondja. Majd el is robog az ellenkező irányba. Jack -el kitámogatjuk az Angyalt a kocsiig, majd a hátsó ülésre befektetjük. Oliver majd átküldi a véleményét és a véreredményeket email - en. Azt már nem várjuk meg, Harry egyre fáradtabb kimerítette szegényt ez az egész. Mielőbb szeretném biztonságban és nyugalomban tudni. Az Angyalom a haza vezető úton el is alszik a karjaim között. Egész végig az egyenletes szuszogását hallgatom, miközben pár hosszabb tincset próbálok az arcából eltűrni. Óvatosan fészkelődve veszem ki a telefont a zsebemből. Rengeteg nem fogadott hívás Eddie - től. Írok neki egy üzenetet, hogy nem sokára visszahívom. Biztos a tárgyalás miatt keresett, de most ezerszer fontosabb dolgom volt. Mire a ház elé érünk, Harry is felébred és csodálkozva néz az épületre.

- Itt laksz? - kérdezi halkan miközben segítek neki kiszállni a kocsiból. Lábai még mindig túl gyengék az is csoda, ha állni tud rajtuk.

- Itt lakunk! Most már te is! - nézek rá jelentőségteljesen. Jack is átér a mi oldalunkra, hogy segítsen betámogatni a házba. A nappaliban csak Emma vár minket, ezek szerint Rosie- t már lefektette. Óvatosan áll fel a kanapéról és lép Harry elé, nem akarja megijeszteni a hirtelen mozdulatokkal.

- Nagyon örülök, hogy látlak. Nagyon szép fiatalember lett belőled. - mosolyog rá, az Angyal viszont rám emeli a tekintetét.

- Azt mondta szép vagyok! Szép vagyok? - erre el kell mosolyodjak, pedig egész biztos érti a szót. Akkora mosolyt enged el a szája körbe futja az arcát, a gödröcskéi is látszanak. Esküszöm mindjárt elolvadok a látványra.

- Nem csak szép, hanem a leggyönyörűbb Angyal vagy! - puszilom meg a kezefejét. El sem hiszem, hogyan lehet valaki ennyire ártatlan. Jack- el feltámogatjuk a lépcsőn egészen fel a hálómba lévén, hogy a vendégszoba foglalt. Majd először csak leültetjük az ágy szélére. De folyamatosan egy szabad sarkot keres a szemeivel. A térdei közé guggolok mert a fejét úgysem emeli fel, hogy rám nézzen.

- Délután csinálok neked egy helyet. Rendben? Addig ugye kibírod nélküle? - csak egy biccentést kapok tőle.

- Most pihenj, ha szeretnél alhatsz is. Addig átöltözök és hozok valamit enni. Mit kérsz?

- Palacsintát. - na ezzel mosolyt csal az arcomra.

- Rendben, akkor azt kapsz. - közben a lábainál fogva segítem be az ágyba. Mielőtt elhagynám a helyiséget, a mosdóba felhajtom a wc tetőt. Nem tudom megvan - e még ez a szokása, de biztos ami biztos. A szekrényhez lépek, hogy elővegyek egy pólót és egy melegítőnadrágot. Kezd ez a rajtam lévő hacuka kényelmetlen lenni, gyorsan át is öltözöm. Közben fél szemmel lesek rá, végig engem figyel hatalmasra nyílt szemekkel. Mikor észreveszi, hogy figyelem egyből elkapja a tekintetét és a plafonon keres valami érdekesebbet. Ezen csak mosolyogni tudok, miközben hálát adok a mindenhatónak. Mert végre itt van, magam mellett tudhatom. A telefont a zsebembe süllyesztve lépek hozzá, óvatosan hajolok le egy puszira. Csukott szemmel hagyja, hogy hozzáérintsem az ajkaimat. A sóhajából érzem többre vágyik, de még nem lehet túl korainak érzem.

- Nem sokára visszajövök. Csak lent leszek a konyhában, ha bármi van gyere le bátran. Oké?

- Igen, a mosd.... - tekintetéből ki tudom olvasni mire gondol még, ha nem is fejezi be a mondatot.