« Million Reasons » Befejezett

6.

A repülőút viszonylag simán telt, Harry és a baba is nyugodtan aludtak. Sajnos a nagyobbikba a továbbiakban sem sikerült szilárd ételt bele erőltetni. Csak a csokik fogytak el, valamint egy üveg víz. Direkt elől hagytam a csokoládét, hátha legalább azt eszik és ezek szerint a twix a kedvence. Rosie bármit megevett amit adtunk neki, még a fura színű pépes bigyót is. Email - ben értesítettem David- et, hogy hamarosan leszállunk és mindenképp kell egy orvos. Válasz is érkezett, Jack Barnes már vár minket autóval a leszálló pályánál. Személyleírás alapján egy hatvanas évei végén járó, kicsit köpcös ősz hajú férfit kell keresnünk. Egyre fáradtabbnak érzem magamat, nem ártana egy kiadós alvás. Amit odaérünk ez lesz a második dolgom, mert az első tuti a tusolás lesz. Olyan szagom van, mint egy döglött halnak. Végre valahára elkezdünk ereszkedni, Harry- t még utoljára megkérem, hogy menjen el mosdóba. Mert magártól úgy sem szólna, beterelem a kis helyiségbe. Addig Olivia összecsomagolja Rosie -t, Harry is időben végez. Gyorsan becsatolom magunkat most is nyúl a kezemért, ahogy felszálláskor. Az út alatt többször feltűnt, hogy ha éppen nem aludt akkor óvatosan leselkedett. Párszor sikerült elkapni a tekintetét, de olyankor gyorsan lehajtotta a fejét. Amint leszállunk a gépről ki is szúrom az ügynököt, a kocsija mellett ácsorog. Jack nagyon szimpatikus, gyors üdvözlés után elkezdünk bepakolni kocsiba. Majd Harry -t lekísértem a kocsiig, Olivia hozza a babát. Amikor vissza akarok menni a többi holmiért, az Angyal ijedten kap utánam. Muszáj lesz megszokom, hogy minden mozdulatomat magyaráznom kell neki különben megijed.

- Azonnal jövök Angyal, csak hozom a cuccokat. Maradj itt, Rosie is itt van! - mutatok a mellette lévő ülésre. Miután mindent sikerül begyömöszölni a Pick up- ba, el is indulunk. Jack próbál útközben Harry -vel beszélgetni. De ő csak akkor válaszol, ha én ismétlem el a kérdést. Persze Rosie út közben megéhezik, Olivia már készülve erre csak előkapja a cumisüveget. Ily módon késő délután érkezünk meg a házhoz és sötétedés előtt lesz még időnk kicsomagolni. A ház előtt már messziről látható, amint egy idősebb hölgy vadul integet felénk.

- A nejem, Emma. Nagyon várt már benneteket. Isteni vacsorát készített. - ecseteli Jack szerelmes mosollyal az arcán. Látszik, hogy még ennyi év után is odavan a nőért.

- Ő tudja? Mármint, hogy te? - kérdezem a CIA - s múltjára célozva, de érti és bólint is. Végül megállunk a ház előtt, a Emma -ként definiált nő már hangosan köszönve közelít. Harry vissza is ugrik a kocsiba, Jack csak int neki. Okos nő lehet, mert ennyiből vágja mi lehet a baj. Csak halkan mellénk lép.

- Üdvözöllek benneteket! Nagyon vártam már, hogy itt legyetek. Hol az a gyermek! - nyakát nyújtogatva néz az utastérbe.

- Én is örülök Mrs. Barnes! - nyújtom a szabad kezem, mert a másiknak állandó vendége lett. De a nő elkap egy ölelésre, jó erősen megszorongat.

- Emma vagyok. Nehogy magázz, nem vagyok még olyan öreg. - közben az autót megkerülve Olivia lép a képbe, persze a nők között egyből nagy az összhang. Harry is kiszáll a kocsiból és kivételesen körbenéz. Majd a tekintete megállapodik a babán, akit Emma időközben a karjaiba vett. Érzem ahogy az egész teste megfeszül, gyengéden szorítok egyet a kezén.

- Ők barátok, csak jót akarnak. - hajolok közel, hogy csak ő hallja. Inkább lehajtja a fejét és a földet fixírozza, de legalább már nem feszül annyira. Nagy nehezen sikerül a kis csapatot beljebb terelni a házba.

- Miután mindenki elhelyezkedett jöhet a vacsora! - mosolyog Emma. Közben Jack felvezet minket az emeletre.

- Itt jobbra van az egyik vendégszoba, gondoltam ez jó lesz a hölgynek. Mellette a kicsilánynak nem olyan nagy, de megteszi. Emma már egy hete ezen dolgozik. - ahogy bevezet minket, a szám is tátva marad. Minden csupa rózsaszín, a falon nagy betűk hirdetik a kis lakónak a nevét. Gyönyörű kézzel faragott kiságy, rengeteg játék. Kisruhák mindenütt, igazi csoda birodalom. Harry mögöttem csak halkan sikkant egyet majd hátrálni kezd ki az ajtón a folyosóig, gyorsan lépek utána. A könnyei egyre jobban záporoznak, az arcát eltakaró kezei közül. Első ötletem, hogy átöleljem és addig szorítsam amíg megnyugszik. Addig Jack megmutatja Olivia - nak is a szobáját. Mikor visszatér még mindig a folyosón ölelkeztünk, de legalább Harry már nem zokog. Csak mélyeket lélegzik a nyakamból.