« Million Reasons » Befejezett

17.

Hát nem így képzeltem el ezt a találkozást, az biztos. Jó persze azt sem várhattam el tőle, hogy két hosszú év után a karjaimba omoljon. Többet beszélt ugyan, mint annak idején, de a viselkedése nem az igazi. Folyamatosan elhúzódott az érintésemtől, pedig annyira vágytam rá. Még így is, akkor is kell nekem. Ki fogok tartani érte, ha fene fenét eszik akkor is. Minél előbb beszélnem kell négyszemközt Eddie- vel, a dolgok itt kurvára nincsenek rendben. Az összes tüdőmbe szorult levegőt kiengedem ahogy leereszkedem a fotelbe Dr. Honor irodájában. Aki csak gondterhelt arccal néz rám, az én fejemben eközben viszont sokkal fontosabb dolgok járnak. 

- Először is legyen kedves kitölteni ezt a papírt, név, születési hely idő ilyenek. Azt hiszem láthatta az állapotát, egyelőre szó sem lehet arról, hogy haza adjuk. - átnyújt egy nyomtatvány félét, amit ki kell töltenem. Minden adatot amit csak tudok Harry -ről, a legjobb tudásom szerint adok meg. A végén a címemet és a telefonszámomat is. Alig várom már, hogy kijussak innen. Igyekszem ezt a beszélgetést minél előbb lezavarni. Nagyon rossz érzésem van ezzel a fickóval kapcsolatban és kicsit sem szimpatikus. Az eddigi megérzéseim sosem csaptak be, és most nagyon rossz előérzetem van. 

- Igen láttam és sejtettem, hogy nem vihetem haza azonnal. De mi legyen a továbbiakban? - nézek fel rá, talán még valamiféle remény is csillanna szemeimben. Egy biztos Rosie- t még egy darabig nem hozhatom be hozzá. Pedig tuti örülnének egymásnak, a kicsi lánynak egyelőre meg sem említem. Úgysem értené meg, miért nem jöhet a papához.

- Folytatjuk a kezelést, reméljük az ön látogatása elindítja a gyógyulás útján. Már ha rendszeresen akarja látogatni. Esetleg egy héten egyszer vagy kétszer? - itt kérdőn néz rám. Egy picit ledöbbent, de hát nem ismer nem tudja az előzményeket. Mi az hogy egyszer vagy kétszer? Minden nap jövök paraszt főleg azok után, amit láttam.

- Persze hogy jövök minden nap, de tudja van egy kislányunk. Őt sem hagyhatom magára, de mindeneképpen megoldom. Itt leszek minden nap!  - Eddie csak a sarokból hallgatja a beszélgetést, meg sem szólal.

- Rendben. Óhajtja, hogy önt írjuk be értesítendő személynek?

- Igen természetesen szeretném. - válaszolom kimérten. Közben irogat valamit Harry kartonjának a szélére.

- Milyen titulussal, vagyis rokoni kapcsolattal? - kérdez vissza, közben folyamatosan az arcomat kémleli. Annyira egy vissza taszító únszimpatikus feje van, legszívesebben most szedném ki belőle a dolgokat. Most viszont még muszáj lesz nyugton maradnom. A kezeimet gyűrögetve ülök tovább, nem idegesség amit érzek inkább a védelmi ösztönöm kapcsolt be. 

- Mint a férje! - vakkantom mert hát papíron az is, bár ezt még Harry sem tudja, de az örökbe fogadást csak így tudtuk intézni. Így volt egyszerűbb, máskülönben beleköthettek volna. Erre a válaszra ugyan nem számított, nagyon gyanúsan méreget közben. Naná te tetű! Most már egyre jobban megvan az érzés, hogy ő is benne van a feje búbjáig. FBI nyomozó vagyok vagy mi a részletek nem kerülik el a figyelmemet, izzad a kopasz homloka. Fújtat az idegtől mint egy gőzmozdony. 

- Konkrét látogatási idő nincs, tehát jöhet amikor jónak látja. Déltől kettőig van csendes pihenő, este nyolctól pedig a vacsora. Csak mindig szóljon ide ha érkezik! - na persze, hogy addigra el tudjatok minden nyomot tüntetni. Összeszűkített szemekkel méregetem, vajon tudhat arról ami itt folyik? Vagy ő maga csinálja? Harry az egyetlen?

- Körülbelül mennyi időt kellene még itt töltenie? Vagy esetleg a kislányunkat mikor hozhatom be hozzá? - hümmögve nézi a papírjait mielőtt megszólalna.