« Million Reasons » Befejezett

18.

"- A tegnapi képek miatt, azok ujjak. A papa így néz ki most és érzem, hogy hamar itt lesz. - nagyot ásítva mondja már ezt. Végül nem telik el két perc sem már alszik is. Biztosan a játszótér kifárasztotta. Engem is a mai délelőtt, bár inkább lelkileg mint testileg. Fáradtam hunyom le én is legalább pár percre a szemhéjaimat. Álmomban az a Angyal megölel örül, hogy láthat. Teljesen más a találkozás mint, ami történt. Vidám, egészséges futva tárja felém a karjait egy ölelésre. Gyönyörű zöldjei csak csillognak, én is boldognak érzem magamat. Enyém az egész világ, benne a legcsodálatosabb férfival és a legszebb kislányával. Boldog családként öleljük egymást amíg világ a világ. De az álmok ilyenek, véget érnek. Marad a szomorú valóság, a fájdalom és a kín. Ahogy most is, Rosie még szuszog mellettem. Legalább neki nincsen semmi gondja, óvatosan húzom ki a feje alól a karomat. Nehogy felébredjen, mert ha nem alussza ki magát kín szenvedés lesz vele délután és az este. Végül sikerül hangtalanul kiosonnom a szobából. Leülök a laptop elé, persze a képeket nézegetem amiket Eddie tegnap küldött. Még mindig alig hiszem el, hogy megtaláltuk az Angyalt. Akkor is visszaszerzem, ha bele rokkanok segítenem kell neki ki kell hozzam onnan. "

⁕⁕⁕

Még az éjjel érkezett az üzenet Jack -től, hogy hajnal ötre landol a gépük. Valamikor hat és fél hét között ide is érnek. Ne menjek ki értük a reptérre, mert megoldják az eljutást a házhoz. Szinte egész éjjel azon agyalok mit kellene tennem. Hogyan hozhatnám ki Harry-t, biztos vagyok benne semmi baj nincs a fejével. Ahogy eddig sem volt. Végül fél hét előtt nem sokkal úgy döntök kikászálódóm az ágyból. Semmi értelme tovább fetrengjek, magamra kapok egy melegítő alsót. Halkan osonok le a konyhába, nehogy felébresszem Rosie-t. Addig míg Jack-ék meg nem érkeznek, legalább főzők kávét. Dobok neki egy üzenetet miszerint várom őket. Ma szándékomban áll már kora reggel bemenni az intézetbe, természetesen bejelentés nélkül. Kíváncsi vagyok mi fog ott fogadni, ha nem tudják a jöttömet. Alig ülök le a teraszon a kávém és a cigim társaságában, amikor meghallom a kulcs csörgést. Hirtelen állok fel meg is szédülök kicsit, meg kell kapaszkodjak valamiben. Gyors léptekkel indulok a bejárati ajtó felé az érkezők elé.

- Ó, jó reggelt! - köszön meglepetésében Emma. Mögötte a férje két bőrönddel próbál bejutni a szélesre tárt bejárati ajtón. Közben persze folyamatosan morog.

- Örülök, hogy megérkeztetek. Rosie baby még alszik. Viszont Jack veled sürgősen beszélnem kell. - nézek rá jelentőségteljesen, amikor sikerült végre bejutnia.

- Oké fiúk. Addig készítek reggelit, van valami a hűtőben? - de már derékig be is hajolt a frigóba.

- Na mondd, mi olyan fontos. De látom rajtad, hogy komoly szóval, beszélj! - de csak a terasz felé intek, nem azért mert Emma- nak nincs hozzá köze. Csak nem akarom szegényt idegesíteni. Mire becsukódik mögöttünk az ajtó és a cigit is sikerül meggyújtani. Bele is kezdek a mondókámba, Jack meredten figyel és hallgat.

- Nos azt tudjátok, hogy megtaláltuk Harry-t. De valami nem stimmel Jack! Az őt kezelő doki azt mondta idézem " önpusztító", te el tudod róla ezt képzelni? Az előélete ismeretében? - csak nemlegesen rázza a fejét, velem egyetértve. - Hát én sem. Az első dolog ami feltűnt, az amikor az orvosra nézett. Ugyanazt a jeges tekintetet láttam, mint amikor Alana- ról beszélt. Majd a jobb kezén a kötést.

- Az hogy lehet Harry nem jobb kezes? - kérdez vissza egyből, neki gyorsabban vág az esze, mint Eddie- nek.

- De bizony az! Hát ez az! Hogy a faszba csonkítaná magát a bal kezével? De ez még nem a vége! Mind két bokáján kötözés nyomokat fedeztem fel és frissek. Amikor elkísértem a szobájába és levette a köntösét mindkét vénáján tűszúrás nyomok voltak. Te is tudod és én is, hogy az ilyen helyeken inkább tablettákkal tömik őket. Csak különleges esetben injekcióznak, de akkor sem ennyit.