« Million Reasons » Befejezett

24.

"Még egy jó darabig hallgatom ahogy mélyeket szuszog, közben leperegnek előttem a mai nap történései. Fogalmam sincs hogyan lesz tovább, most Harry- ből mit fog ez az egész kihozni. Megint megdől a tervem, miszerint elmondom neki. Mindenki szerint tudnia kellene, de félek annyira félek. Így sincs jól és akkor sokkoljam még én is. Hogy helloka bocsika agydaganatom van. Valószínű már a műtétet sem élem túl, de semmi baj, minden rendben lesz. A nagy rakás lófaszt lesz rendben, már semmi sem lesz rendben. Ha éppen nem fáj a fejem, akkor szédülök, vagy kettőt látok mindenből. Oliver mindenáron sürgeti a műtétet, de én még szeretnék egy kis időt maradni Harry- vel és Rosie- val. Olyan sokat vártam egy igazi családra. Mikor végre megkapom akkor sem maradhatok velük sokáig. Szívem bele szakad, hogy itt kell őket hagynom egy napon. Akkor már ne nézzék végig, hogy a kemótól vagy a sugártól szenvedek. Két hónapot kértem még Oliver - től. Annyi pont elég lesz, hogy elintézzem a ház papírjait. Mindenképpen Harry nevére akarom íratni, ha már megvettem Redditch -ben. Legalább legyen egy hely, ha szeretnének innen elköltözni Rosie - val. Emma és Jack megígérték, hogy elviszik a kicsi lányt. Tudjunk Harry- vel egy kis időt kettesben tölteni még előtte. Ha esetleg időközben úgy hozza a helyzet akkor majd elmondom neki. Ha elég jól lesz hozzá!" 

*

A tárgyalás jól sikerült, azt az ítéletet kaptuk amire vártam. Végre Alana vagyis Tatiana a jól megérdemelt büntetését kapta. Amiket elkövetett ennyi lett volna már előszőr is a minimum. Bár a büntetés végrehajtását még nem tűzték ki és valószínű meg sem érem már. De legalább megnyugodva mehetek el, hogy már nem fogja őket bántani senki. Nem Harry volt az egyetlen akit tönkre tett, talán örökre. Az sem biztos, hogy az Angyalból lesz valaha teljesen normális, egészséges felnőtt ember. Kicsit kimerülve ülök be a kocsimba, persze a fejem megint fáj. Mikor végre eszembe jut a telefonom, gyorsan kihalászom a zsebemből. Meg is nézem, meglepődve tapasztalom, hogy Sarah hívott. Ő csak akkor szokott, ha tényleg baj van. Remegő kézzel nyitom meg az üzenetet. Miután elolvasom, a készüléket félre hajítva taposok a gázra. Most nem érdekel a szabályok betartása, minél előbb haza kell érjek. Csikorgó kerekekkel állok meg a kocsifeljárón, amilyen gyorsan csak tudok rohanok be. Sarah a nappaliban, Rosie gondolom alszik.

- A fenti fürdőben! - mutat az emelet felé. A cipőm levételével sem foglalkozom, úgy ahogy vagyok sietek fel. Kopogok, de semmi.

- Angyal. Kérlek! Nyisd ki az ajtót. - pillanatokon belül önti el a düh az agyamat. Ilyet még sosem csinált. Nincs idő a könyörgésre, muszáj bejutnom. Laza mozdulattal rúgom be az ajtót, ami recsegve, nyöszörögve adja meg magát. Odabent egy üveges tekintetű Harry fogad, hátát neki támasztva a kádnak. Kezében egy pengét forgatva. Nem tudom mi célja vele, de itt és most megfogalmazódik bennem a gondoltat. Fel kell hívnom Jack -et és Emma-t. Segítségre van szükségem, előbb kellene jönniük mint tervezték. Küldök nekik egy üzenetet, mielőtt belépnék az ajtón. Harry fel sem néz a jöttömre, meg sem mozdul. Lassan közelítek nem szeretném, ha azzal a szarral bármiféle hirtelen mozdulatot tenne. Leülök mellé a kezemet a térdére téve, legalább érezze az itt létemet.

- Mi a célod vele? - kérdezem suttogva. Jó adag félelemmel a hangomban. Kitisztul a tekintete és rám néz.

- Semmi. Csak eszembe jutott, mennyi fájdalmat és kínt tud ez a kis fémdarab okozni. - mondja még mindig a szemembe nézve. - Alana nagyon sokszor vagdosott vele, főleg akkor amikor nem akartam vele önként lefeküdni. - picit elhallgat megint megforgatja a kezében, mielőtt folytatná. Sosem beszélt még ilyenekről, borzalmas még hallgatni is.

- De nem csak ezzel. Volt olyan, hogy kést is használt. Az nem volt annyira fájdalmas, mint ez. Nem is vérzett annyira. Mikor újra és újra felvágta a már gyógyuló sebet, az sokkal rosszabb volt. - úgy mondja mintha csak egy mesét adna elő. Meg sem merek szólalni, de még visszakérdezni sem. Levegőt venni is nehezemre esik.