Diary of a princess

1. rész

Tizenhat éves lettem tegnap. Átlagos ajándékokat kaptam, mondhatni semmi érdekeset. Aztán megpillantottam egy rózsaszín könyvecskét, az ünnepi tasaknak a legalján. Kezembe vettem, nézegettem, ismerkedtem vele. Felnéztem anyára, aki helyeslően bólogatott, majd megpuszilt és magamra hagyott. Igen, naplót kaptam. Gondolom azért, mert pár évvel ezelőtt írosgattam novellákat, regényeket. Viszont naplóm sohasem volt, tehát úgy gondolom hogy fontos és meghatározó pillanatokat fogok lejegyezni benne. És hogy nehogy elvesszenek ezek a 'rendkívül értékes' emlékek, úgy döntöttem, hogy számítógépembe is rögzítem őket. Eddig viszont semmi érdekes sem történt velem, úgyhogy fogalmam sincs miért is írok ebben a percben. Talán szenvedély, vagy csak unaloműzés. Mindegy is. Visszatérve, még soha semmi érdekes sem történt velem, úgyhogy lehet borul a tervem a könyvecskével kapcsolatban.

De először is mesélek magamról, elvégre csak illik tudni pár dolgot az 'írónőről'. A nevem Sarah Daisy Adaline. Mint már említettem, 16 éves vagyok, világosszőke, jégkék szemű lány, aki az átlagnál jóval alacsonyabb (mindössze 154 cm) és bevallom, van rajtam némi súlyfelesleg is. Persze voltak idők, amikor nagyon zavartak ezek a kis hibáim, de mára megbarátkoztam ezzel a gondolattal, hogy kicsit másabb vagyok mint az átlag. Egyébként meg csinosnak tartom magam, a fiúknál is elérem a céljaimat. Nem akarok egoistának hatni, de csak az igazságot közlöm.

Alapból jókedvű és magabiztos vagyok, ám néha szörnyen elviselhetetlen és akaratos. Ez valószínűleg onnan ered, hogy már általánosban is én voltam ' Apuci kicsi hercegnője', és mondhatni az egész iskola utált rossz természetemből és nagyképűségemből fakadva. Kevés barátom van. Mondhatni egy, Zelda. Általános iskola óta ismerem és azóta is kitartóan legjobb barátnők vagyunk. Egyáltalán nem mondanám, hogy egy hullámhosszon vagyunk, ő a rocker, vadóc csaj lila hajjal, aki ismeri az összes sydney-i bandát és sokszor spanol velük, vagy segít a koncertjeiket megszervezni. Otthon van a zenében, kiskora óta gitározik (gondolom innen van a sok zenész ismerőse).
Nos, én, mint ahogy mondtam, az elkényeztetett hercegnő vagyok, pontosan az ellentéte Zeldának. Inkább vásárolni megyek és egész hétvégén Elle-t vagy Vogue-t olvasok, minthogy bulizni járjak el. Balettoztam és hegedültem hét évig.
A családom nagy. Van egy húgom, Annie és egy öcsém, Tom. Imádom őket, nagyon cuki kis kölykök. (persze néha az őrületbe kergetnek...) Apa és anya fiatalok, korai gyerek voltam. Nagyon szeretem őket, mindig támogatnak engem. Anya olyan, mintha a legjobb barátnőm lenne, apa pedig mintha egy közvetlen haverom. Röviden, ők a családom. Ezen kívül van vagy ezer rokonom, akikkel annyi kapcsolatom sincs, hogy tudják mi a teljes nevem. A családomhoz tartozik Charley, a labradorom, és Zara és Mordred, a kis macskáim.
Nos, elsőre ennyi elég is rólam... :)