Jegyzetek a halálhoz

A lány az álmomból

A haja mint a fahéj, szálait szántja a szél
Vállára borul, és a szemembe néz
Fuss! Valaki minket kerget épp
Át a kerítéseken, telkeken lépj!

A végén egy autóban fakad belőle a nevetés,
Fejemet vállára hajtom, s a hold dalol
A kocsiban egy 23-as volt, csak lógott ott
Mikor arról kérdeztem, csak mosolygott

Ezután már nálunk voltunk,
Ahogy összebújva eltorzultunk,
Egy pillanatra felkeltem,
Még van 10 percem,

El kell köszönnöm, vissza kell mennem,
Már sehol se találom, ezek csak démonok.