Jegyzetek a halálhoz

Idegen szavak

Üvegasztalokon kóla s napszemüveg.
Azok a homályos esték egyszerűen nagyszerűek.
Kék a boncnok szeme a haja szőke.
A kertjében libeg a sok szőlőtőke.
Szempilláin vetnek ágyat az esőcseppek.
Nekünk természetes volt, amit mások erőltettek.
Mi fénylő csillagok voltunk az ég pedig sötét fekete.
Akkor szeretsz igazán, ha nem számit a másik szeret-e?
Mert amit csak a szer etet, annál édesebb a szeretet.
Mint fahéjban hempergetett mézes sütőtök szeletek.
A vállam friss gipsz volt benne maradt harapásnyom,
Felismerem a körme hangjáról a falkaparásról.
Cigi csikkek gyűlnek az omló fapadláson.
Ne félj, hogy elesünk csak szaladjál most.
Elvont emlékekben szirénákban fürdő erkélyekben.
Bújnak el az egymásba fonott kezek, ahogy átöleled.
Figyelnek az egyenruhások tartják a fegyvereket.
Összetört boros üvegek madárcsicsergős reggelek.
A falon már lassan évek óta figyel ugyanaz az árnyék.
Néha már unalmamban érzem, hogy eggyé válnék.
Vele az volna a közönség számára autentikus.
Néha szebb a girbe-görbe, mint a szimmetrikus.
Ha ver ha simogat mindegy csak érintsen.
Ha senki nem hiszi, csak én higgyem.
Tigris létére szelídnek, szerintem ezek ekiztek.
Fasznak depiztek folyton mekiztek belép Mephisto.
Kezében se kasza se pisztoly az egyikbe narancs van.
A másik sok birkát int legelni makacs paranccsal.
Az asztalon egy többéves folt, szín alapján Jäger.
A legnagyobb hibáid nehezen ismernéd el.
Jég nélkül kéred az alkoholt, hogy érezd a mérget.
Van valami keserédes az örök menekülésben.
Szomorú, hogy megismételhetetlen az élet.
Mit meg nem adnék, hogy még egyszer megszorítsam kezét zsebében.
De csak a gyengéknek való a kegyelem.
Gyufaszál a parázsmódra izzó szerelem.
Magamat látom a templomi kereszteken.
Egy szép gondolat, hogy önmagam megszerethetem.
Olvass a sorok között.
Olvass rólam velem.
Olvass engem nélkülem.
Olvass felszínesen.
Legalább, amíg olvasol
Olyan, mintha itt lennél velem.