Jegyzetek a halálhoz

Guta

Lyukacsos a lelkem benne futnak az alagutak.
Elveszett benne a felderítő alakulat.
Én se vagyok több csak egy űrbéli kósza molekula.
Csillagporfelhő, ami aszteroidáknak csapódik.

Az alagutakat elönti a fekete folyó.
A csontokat felmossa megállnak a lefolyón.
Mit örök mozgásra ítélnek az élet formái.
Hol eggyé vele majd máshol szétválni.

A lakásokban az ablakok még fényesek.
Vannak ahol a rolók nem elég szélesek.
Ha eleget várnánk látnánk leforogni egy életet.
Büszke ostobaság nagyra értékelni a saját létedet.

Mert úgy tűnsz el, mint hegyek mögött a nap.
S nem tartom azt sem nagy dolognak, hogy írok.
A nyomomban úgyis csak rögök s papír marad.
A földi ecsetek majd férgekkel tarkítanak.