Jegyzetek a halálhoz

Fűszálak közt esőcseppek

Nézz magadra! Minek kellett erőltetned?
Csak magadon kellett volna erőt venned,
Hiába a szív, nem lehet elég erős benned,

Egyedül fekszem a fűben, hullik az eső
Régen is jöhetett bárki, mond csak
Hol a következő, erdő vagy mező,

Az öltönyöm mossa az eső,
Részeg voltam még az előbb,
Szép lett volna, még azelőtt

De mit számit, kísér a magány mindmáig
Sok sráctól, egészen a több száz kislányig,
Azért vagytok ilyen mű-ek mert féltek hibázni.