Jegyzetek a halálhoz

Nem is te lennél

Nagyon sok mindent kérdeznék tőled,
De most csak azt szeretném tudni.
Benned vajon már elmúlt?
Az ami még bennem nem.

Mások a testekbe, de én.
Én a szemekbe szeretek bele.
S a tied, mint két jégcsap.
Úgy zuhant belém: egy pohár limonádéba.

A valóság vízzel tele dézsa.
A forró múltból üdvözöl a hideg jelen.
Milyen rövid idő s mégis így lett végtelen.
Valahányszor becsukom szemem így emlékezem.

Hogy fojtottál meg majdnem a vágy hevében.
Miként mállott szívemről a szurok.
Minden kócos hajszálad egy hurok.
Mond gondolsz rám, amikor szemeid lehunyod?