Jegyzetek a halálhoz

Százszorszép

Az ívek szétválnak szalagokra
Masnit húzunk a hajnalokra.
A keserű kávét mézezzük.
A mézeskalács házat szétverjük.

Az álmokban szédelgünk.
Magunkat megmérgezzük.
Halak vagyunk a partra dobva.
Kőszívünk lángkardba sorvad.
Mi húsunkba ágyazzuk a szálakat.
Csonttá növesztjük az elázott ágakat.
Poharakból építünk tornyokat.
Magunkról formázunk szobrokat.

A lélek az elme boncnoka.
A szív szögesdrót otthona.
Harapja szája szélén a vágyakat.
Összeroskad minden más a váll alatt.