Jegyzetek a halálhoz

Ki gondol itt még?

Ki gondol itt még egy háború közepette,
Vad kacsákra és ölébe fogadó mezőkre?
Ki gondol itt még, akit körbevettek,
Szabadságra, ha a halál sem szalad előle?
Ki gondol itt még büszkén tinderezve,
A valóságos méz ízű szerelemre?
Ki gondol itt még mást, mint amit mondanak?
A lapokból az igazság vajon hol maradt?

Ki gondol itt még szegényekre?
Mikor a gazdagok megmenekültek.
Ki gondol még itt a szépre,
Mikor belefújta a port a szél a szemünkbe?
Ki hallja még a távolból a szűzi éneket?
Ki támolyog a réteken a bortól részegen?
Ki értékeli még ezt a röpke életet?
A szemünkben színné szálazódó fényeket?
Ki fojtja vízbe a sok kérdőjelet?