Jegyzetek a halálhoz

Az önvád markában

Nincs okom panaszra.
Van kenyér s bor az asztalra.
A létem nyomokban hiányokat tartalmaz.
A szívben bezár a balkamra, mint az alcatraz.
A rácsokat szorítják a vicsorgók.
Tüdőmre tekeredett a damil hozok kis ollót.
Itt-ott magamba metszek véletlen.
Majd feldadogom a magnofonba: semmi se véletlen.

A belső termeimben bolyongom lehet eltévedtem.
Se fent se lent a hentes bére az este lesz.
Mikor a csontba vájó gyökerek nem eresztenek.
De ez is csak ars poeticába vésett szemelvény lesz.
A szemem előtt lejátszódik, hogy lépek elé.
A sárga sebesen suhanó szerelvénynek.
A sínek közt lótusz nyílik a lápból.
Eszembe jutnak a szavak a mama szájából.
Ennyi idősen minden nap egy ajándék az élet.