Leültem beszélgetni a halammal a bezártságról.
Nevettem rajta, hogy csak ott kap levegőt.
Nevetett rajtam, hogy csak itt kapok levegőt.
A nyálka folyik a vízbe a levált ágról.Arra gondoltam milyen szűkek ezek a keretek.
A hal rá van ítélve az akváriumára.
Pont mint az ember a számára építettre.
Nevetve nézünk a hallal egymásra.
YOU ARE READING
Jegyzetek a halálhoz
Poetry23 mind megfogunk dögleni. Csak mondom. Befejezve 2023.05.21