Te meg én, egy fakuló fénykép sarkában
Elveszve, a sok-sok negatív között
Olyan szépek voltunk, markánsak
Nem bírta azt a világ, hát úgy lököttTávol tőled, ahogy gyönge ágakat tör a szél
S nem lettem más, csak lapra préselt falevél
Őrlődöm itt, a vaddisznók foga közé ragadva
Talán bennünk sem lenne ez az olcsó csorba,Ha nem számítana, hogy rólad
Mit gondol majd a csorda?
YOU ARE READING
Jegyzetek a halálhoz
Poetry23 mind megfogunk dögleni. Csak mondom. Befejezve 2023.05.21