Jegyzetek a halálhoz

Pakolj ki

Mindenkinek vannak foltjai, amiket hiányol.
Már nem fájnak, de reggelente keresni kezdem.
A tükörben hűlt helyét kémlelem.
A meleg torok lelkemnek hideg komló az érzelem.
Az ujjaim odateszem, mintha még ott lenne.
Becsukom a szemem és itt vagy még te is.
Szeretném kitépni a fejemből az emlékeim.
Vagy minden önző vagy semmi nem az, hiányzol.
Tegyünk mindent a racionalitás gondolatában.
Folyton jár a kezem s dobol a lábam.
Emberek suttognak, nézd valamit mormol magában.
Összezárva a magány kalitkájában gondolatoddal.
Ha megszámoltunk minden rácsot.
Mikor elfogynak a kifogások.
Talán egyikőnk se félti majd így a másikat.
Talán nem féltjük majd így önmagunkat.