Jegyzetek a halálhoz

Emberfüggő

Addiktívak vagytok s egyben radioaktívak.
Akciókat követnek reakciók.
Válaszolnak a testek egymásnak passzívan.
Szemekbe rejtett igazság minden más kreáció.

Függő vagyok megvallom doktor úr.
Zsenge ifjú ki nem magátol szomorú.
Tekinteteket integrál önmagába.
Fájdalmat lapátol a kazánba.

Néha, mintha nem lenne elég sajátja.
Elkezd éhezni mások kabátjára.
S nagyok bizony ezek a bőrkabátok.
Tele van miattuk fogasokkal a lakásom.

S mindet felügyelem, az ajtókat rájuk zárom.
Ki ne szabadulhassanak a sok kék szobából.
Távol tartom őket magamban a világtól.
Táplálkozom az emberekből, hisz ki másból?

Fakadna ennyi minden, amire én éhezem?
S ha csak rosszat kaptam eddig a jót nem kérhetem.
Mert az már szánalom lenne s nem jó.
Mazoista mementó.