Jegyzetek a halálhoz

Mérce a prekoncepciókból

Nincs jogod csalódottnak lenni.
Ha szóval próbálsz ragadozót etetni.
A saját lelkünkbe szúrt penge.
Segít elmerengni.

Mert ez is csak az én vájataimban ilyen.
Kormos omladozó lelki tér és hideg.
Akit szeretsz elengeded.
De a szív ezt nem érti meg.

Úgysem menekülsz az emlékeim foglya vagy.
Ahonnan valami mást kitéptél, ott ragadsz.
Hirtelen fordítom a nyakam lépten nyomon.
Mikor hallom, hogy a varjak sereglenek a peronon.

Hátha csak hallucináltam.