Jegyzetek a halálhoz

Kabát

Hova tűnt belőlem a makacsság amivel felköltöztem?
Nézd apa, milyen szépen felöltöztem!
Az első nap ellopták táskámról a felöltőmet.
Nézd anya, milyen magasra fölnőttem.

Felső polcokon matatok boros üvegek között.
Füstös szobákban törökülésben ülök.
Budapesti lányok szúrják villára szívemet.
S velük közösen nevetve így eszek.

A galléromon megszállnak a harmatcseppek.
Legalább ők tudom nem hagynak cserben.
Aminek nem szabadna lennie csak az van bennem.
Amitől mások megszoktak állni csak az hajt engem.

Feláldozom a lelkem gyurmáit,
Hogy mély nyomokat hagyhass benne.
Elviszlek majd egyszer túrázni,
Hogy az erdőben elhagyhass engem.