Jegyzetek a halálhoz

Szomorú szerelem

Ezt a fajtát nem szeretem.
Mikor szeretnék szeretni valakit,
Akit szeretettel bántottak.
Lehúzhatatlan az önvád az ármány fogasáról.

Ott lóg kabátként.
Mint kettőnk között a kifeszült idő és tér szövete.
Virágoskerté növesztették arcát a könnycseppek.
S a mosolya olyan volt, mint a hegyek vonulatai.

Rég nem voltam kicsinyes, de most eszembe se jutott.
Neki ezt elmondani, csak figyeltem miként tündököl.
Vannak dolgok amik megmagyarázhatatlanok.
Az ilyeneket akarva, nem akarva, de érezzük.

De ez is milyen önzőn hangzik majd ha kimondom.
Csak hagyom, hogy magától kibomoljon.