Jegyzetek a halálhoz

Dombormű

A lángoló atmoszférát, üstökösök szántják.
Talán valaki épp most éli az álmát.
Egy kicsit odább gyűlnek a szalmabálák.
Óh mama, ha tudnák hazatalálnák.

De bolyongok s velem a mázsák.
A tegnaphoz képest az érzés, ma már más.
Már nem esik olyan jól a tartár mártás.
A hátamban a tartás már más.

S talán ez is csak a fények hiánya.
Vagy épp a sötétség világa.
Ez itt minden az asztalra kihányva.
Vajon a lelkünk domborzatát, ki látja?