Jegyzetek a halálhoz

Reszket

Ez most lehet fájni fog
De szívemben nem maradhat már titok
Sajnálom
A pillanatnál tovább nem számítok
Se én tovább
S te se számíts rám
Nem voltam önző jól látod
Hát most
Ami szívemen a számon
Fáj a hiányod
Hogy bele-bele kezdünk
De úgy érzem egymásba se szerettünk
Mikor már kezdenék
Menned kell
S én kísérlek
Át a városon
De már ezt sem hagyod
Tehernek gondolod magad ha túl sokáig veled
Vagyok
Kék lámpás szőke tehervagon
Aki remélem megihleti majd ezer dalom
Kis malmunkra
A víz se jár fel szívesen
Hisz tudja mindig visszaforog a nagy kerék
Látjuk
Mégsem futunk a nap felé
Szeretnék élni
Úristen szeretnék élni
Minél jobban
Minél ízesebben
S nem köthetem magam egyhez
Ha annak az egynek sem megy
Éhezem az őszinte szeretetre
Ha el is mész majd
Szeretném hogy ígérd meg hogy nem mész el
Inkább csalódjak
Mert most
A kétely közt
Semmit sem érzek
Magas ez az ingerküszöb
Nem szakad át semmittevéssel
Csókolj meg te
Amikor szeretnél
Úgy ahogy te érzel
Kezdj te valamit az egésszel
Sőt kezdjünk ketten
Együtt lettünk egyre elgyűrtebbek
Szeretném ha te ölelnél
Akár mint egy vasszűz
Szúrjon szereteted minden kis tüskéje
Tűnj el bárhogy
Csak tüstént ne
Hogyha úgy szeretsz hát üss kérlek
Semmi egyéb nem lényeg
De ez az ifjú poéta
Éhez a szeretetre
A létezésre
S ha neked nem megy
Hát más lép helyébe
Nem vagyok én holmi kényszer
S nem nem félek elmenni
De nem nem szeretném megtenni
Gyere közelebb
Hogy megtudjalak szeretni
Elengedem érted a dolgokat
Valahogy lehetnék én is fontosabb
De ugyan kedves
Ez nem kényszer
Semmi sem vérrel pecsételt
Szeretnék egy olyan kapcsolatot
Ami késztet arra
Hogy tintát vethessek végre egy üres levélre.